Adattár

BERTALAN VILMOSNÉ JOHN HERTA (1923–2008)

Bertalan Vilmosné John Herta egyetemi tanulmányaival párhuzamosan, 1942-től dolgozott a Múzeum Régészeti és Ásatási Intézetében. 1957-től a Várnegyed helyreállítási munkáit megelőző építészettörténeti-régészeti kutatásokban vett részt, itt legfontosabb munkája a Mária Magdolna templom feltárása volt. Az 1970-es és 1980-as években végzett feltárásai eredményei alapozták meg ismereteinket a középkori Óbuda történetéről, topográfiájáról.

Kapcsolódó irodalom:
Bordás Attila: Bertalan Vilmosnénak a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában nyilvántartott dokumentációi, jelentései ásatásairól, leletmentéseiről és helyszíni szemléiről In: Budapest régiségei. – (2008) 41., p. 349-354. [PDF letöltése]

CHRISTINE ERTEL (1953–2015)

Német építész. 1979-től 1991-ig a carnuntumi (osztrák) ásatások állandó résztvevője. Több német- és magyarországi lelőhely kőanyagát földolgozta (utóbbiak monográfia formában a CSIR 65. és 92. kötetében jelentek meg), ezen munkáinak egy jelentős része Aquincumhoz köthető. Magyarul is megtanult! Szíriai német ásatásokon (DAI, Qanawat) is részt vett. A BTM Adattára őrzi hagyatékának Pannoniával foglalkozó részeit.

Forrás: M. Kandler, In memoriam Dipl.-Ing. Dr. techn. Christine Ertel (1953-2015), in: G. WIPLINGER (ed.), De aquaeductu atque aqua urbium Lyciae, Pamphyliae, Pisidiae (BABESCH Supplement 27), Leuven 2016, XV-XVIII.

GÁBORI MIKLÓS (1925–1996)

1952-ben lett véglegesen a Budapesti Történeti Múzeum régésze, később csoport-, majd osztályvezetője. Kutatási területe az őskőkor (paleolitikum) volt, az ország területén jelentős feltárásokat vezetett. A budapesti paleolit kutatásokat feleségével együtt irányították és így kerültek napvilágra a Remete-Felsőbarlang és Farkasrét területének paleolit lelőhelyei.

Kapcsolódó irodalom:
Matuz Edit: Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Veronika hagyatéka a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában – Függelék: A Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adatárában őrzött hagyaték ismertetése. In: Budapest régiségei. – (2008) 41., p. 365-390. [PDF letöltése]

GÁBORINÉ CSÁNK VERONIKA (1929–1996)

1960-tól a Budapesti Történeti Múzeum régész-muzeológusa volt haláláig. Régészeti feltárásainak nagy részét férjével együtt végezte, mint pl. az érdi paleolit telep vagy a Remete-felsőbarlangi telep feltárása. Nevéhez fűződik az első őskőkori ház feltárása Ságváron, és annak kormeghatározása.

Kapcsolódó irodalom:
Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Veronika hagyatéka a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában – Függelék: A Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adatárában őrzött hagyaték ismertetése. In: Budapest régiségei. – (2008) 41., p. 365-390. [PDF letöltése]

GARÁDY SÁNDOR (1871–1945)

Eredetileg a MÁV kultúrmérnöke volt, majd nyugdíjazása után régészként dolgozott a Székesfővárosi Múzeumban. Munkái során a középkori Buda több régészeti topográfiai kérdését tisztázta. Ő végezte az első feltárásokat Mátyás király nyéki vadászkastélyának területén, a sváb-hegyi Városkútnál, a Tabánban, a Várhegy nyugati oldalán, a budaszentlőrinci pálos kolostorban, a Csalogány utcában és környékén.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.), p. 88-99.

GERŐ GYŐZŐ (1924–2011)

1950-ben kezdett dolgozni a BTM Középkori Osztályán egészen 1997-ben történt nyugdíjba vonulásáig. 1952-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen régészet szakon, a budai királyi palota feltárása során Gerevich László mellett dolgozott, ahol elsősorban a 16-17. századi leletanyag feldolgozásával foglalkozott. Emellett részt vett számos budai lakóház régészeti-műemléki kutatásában, Csút középkori falu és a budavári ferences kolostor feltárásában. Szakmai érdeklődése középpontjában a török kor kutatása állt, ő kutatta elsőként a budai török fürdőket és a budai Pasa palotát, törökkori kutatásait az ország egész területén folytatatta (Esztergom, Eger, Pécs, Siklós, Szigetvár).

H. GYÜRKY KATALIN (1925–2002)

1957-től 1991-ig a Középkori Osztály régésze, könyvtárosa, majd 1973-1979 között a Könyvtár vezetője volt. Legfontosabb feltárásait a budai domonkos kolostor és a kánai kolostor területén végezte. A középkori üvegtárgyak nemzetközileg elismert kutatójaként elkészítette a Budapesti Történeti Múzeum, valamint más hazai múzeumok középkori üveggyűjteményeinek katalógusait.

Kapcsolódó irodalom:
Schwarz Katalin: H. Gyürky Katalin. In: Budapest régiségei. – (2003) 37., p. 303-307.
Békésiné Wellisch Márta-Kovács Valéria: Gyürky Katalin munkásságának bibliográfiája. In: Budapest régiségei. – (2003) 37., p. 309-311.
Bordás Attila: H. Gyürky Katalinnak a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában nyilvántartott dokumentációi, jelentései ásatásairól, leletmentéseiről és helyszíni szemléiről. In: Budapest régiségei. – (2003) 37., p. 313-315.

KABA MELINDA (1926–2009)

1951-től 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Történeti Múzeum régésze volt. Részt vett régészként a Hajógyári-szigeten egykor állt helytartói palota, a Királyfürdő területe és környéke, Budaörs-Hosszúrétek, az aquincumi vízvezeték, az óbudai Benedek Elek utcai római kori temető, a Flórián téri Thermae Maiores feltárásában. Negyedszázadon keresztül a Budapesti Történeti Múzeum tudományos titkári teendőit is ellátta, 15 éven át a Budapest Régiségeinek szerkesztése is hozzá tartozott. 1963-ban átvette a korábban Leletmentő és Adatgyűjtő Csoport néven működő szervezeti egységet, amelyet 1976-ig vezetett ekkor már Központi Adattár néven.

KOVÁCS ESZTER (1967–2018)

1985–1992 között a Szépművészeti Múzeum könyvtárában dolgozott könyvtárosként, 1992–1997 között végezte el a régészeti szakot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Már egyetemi tanulmányai mellett, 1994-től részt vett a BTM Középkori Osztály feltárásaiban, 1997-ben lett az osztály munkatársa, a régészeti gyűjtemény vezetője, számos kiállítás rendezője. 1998–2002 között az Eötvös József Főiskolán szerzett könyvtáros diplomát és megkezdte a BME Építészettörténeti Tanszékén a műemléki szakmérnöki szakot. Meghatározó munkái voltak a budavári ferences kolostor, a margitszigeti domonkos apácakolostor, a pesti belvárosi plébániatemplom feltárása, de nevéhez kötődik több budavári ház kutatása és mind a budai, mind a pesti oldalon végzett településkutatásokban részt vállalt.

KŐSZEGI FRIGYES (1933–2006)

1963-tól 1993-ig a Budapesti Történeti Múzeum régésze, egy időben főigazgató-helyettese volt. Kutatási területe a késő bronzkor időszaka volt, számtalan feltárást vezetett. Ezen felül a Főváros területén elsőként több kerület őskori településtörténetét is megírta a Múzeumban lévő régészeti leletanyag és saját szakmai ismeretanyaga ötvözésével.

Kapcsolódó irodalom:
Bordás Attila: Kőszegi Frigyesnek a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában nyilvántartott dokumentációi, jelentései ásatásairól, leletmentéseiről és helyszíni szemléiről In: Budapest régiségei. – (2008) 41., p. 359-360. [PDF letöltése]

KUBINYI ANDRÁS (1929–2007)

1954 és 1978 között a Budapest Történeti Múzeum munkatársa, 1969-től a Középkori Osztály vezetője. Kezdetben fő feladata a Budapest története című várostörténeti monográfia előkészítő munkálataiban való közreműködés, valamint a Tanulmányok Budapest múltjából évkönyv újraindítása volt. Kutatási területe a Múzeumban töltött idő alatt a főváros középkori történetének minden ágára kiterjedt, ennek nyomán ő írta meg a Főváros történetének 1301–1541 közötti időszakát. 1978 után az ELTE Régészeti Intézet Középkori és Kora újkori Régészeti Tanszék tanára, majd 1990-től vezetője. Kutatási területe Budapest történetén túl kiterjedt a középkorkutatás számos területére, mint például a Mátyás- és Jagelló-kor, a középkori településtörténet. Kutatási eredményeiről 200-nál több tanulmányában számolt be.

KUMOROVITZ LAJOS BERNÁT (1900–1992)

1957-ben került a Budapesti Történeti Múzeumba, ahol 1961-1969 között a Középkori Osztály vezetője volt. Tagja volt a Budapest Története Okleveles Emlékei kiadására alakult munkacsoportnak. Ő alapozta meg és alakította ki a mintegy 2000 darabból álló középkori pecsétmásolati gyűjteményt. Emellett a középkori Pest, Buda és Óbuda történetének kérdésében folytatott kutatásai új irányokat szabtak az utódoknak.

Kapcsolódó irodalom:
Éder Katalin: Kumorovitz Lajos Bernát hagyatéka In: Budapest régiségei. – (2018) 50. p. 225-233. [PDF letöltése]

KUZSINSZKY BÁLINT (1864–1938)

1888-ban vette át Torma Károlytól az aquincumi ásatások vezetését és még ebben az évben a Krempl-malom egyik helyiségében megrendezte az aquincumi leletek első kiállítását. 1894-ben megnyílt az Aquincumi Múzeum, amelynek vezetője lett, majd 1899-ben megbízták a Fővárosi Múzeum megszervezésével és irányításával. A Fővárosi Múzeumot 1934-ig igazgatta, az Aquincumi Múzeum vezetését 1937-ig látta el. Nevéhez fűződik az aquincumi polgárváros ma is látható központi részének feltárása, s a romok valódi jelentőségének felismerése. Megtette az első lépéseket az építkezések által veszélyeztetett fővárosi régészeti emlékek megmentése érdekében.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.) 100-116.
Zsidi Paula: Miről beszél a hagyaték?: a múzeumépítő régész Kuzsinszky Bálint / Zsidi Paula. – (150 éves született Kuzsinszky Bálint: konferencia a Magyar Nemzeti Múzeumban 2014. november 5.). – Elhangzott konferencia-előadás szerkesztett változata. In: Budapest régiségei. – (2015) 48., p. 75-91. [PDF letöltése]

NAGY EMESE (1926–2008)

Első ízben 1949-ben lett a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa 1963-ig, ebben az időszakban dolgozott Gerevich László mellett a budai királyi palota feltárásán, illetve részt vett vári lakóházak kutatásában, valamint vezette a budaszentlőrinci pálos kolostor, a gercsei templom és a nyéki templom környékének feltárását. 1963 és 1978 között a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa volt. 1978–1987 között a BTM Középkori Osztályának vezetője volt és főrendezője volt az 1987-ben megnyílt Zsigmond és kora a művészetben 1387–1437 című kiállításnak.

A BTM Régészeti Adattárába hagyatékának elsősorban a budapesti kutatásait érintő része került, kiegészülve az általa itt hagyott anyagokkal. A hagyaték további része a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában található.

NAGY LAJOS (1897–1946)

Pályáját az Aquincumi Múzeumban kezdte, 1922-től a Fővárosi Múzeumban ideiglenes hivatalnok, 1937-től az Aquincumi Múzeum osztályigazgatója, 1941-től haláláig pedig a Fővárosi Múzeum igazgatója volt. Tudományszervező és múzeumfejlesztő tevékenységének meghatározó része, hogy az ő javaslatára hozták létre 1936-ban a Fővárosi Múzeum keretein belül a Régészeti és Ásatási Intézetet. Ő tárta fel és tette bemutathatóvá a Raktár utcai ókeresztény temetőkápolnát (Cella Trichora), a Flórián téri római kori katonai fürdőt (Thermae Maiores) és a Március 15. téren egykor állt Contra Aquincum erődjét.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.) 117-130.
Csapó Zita: Régész a fronton. Nagy Lajos naplója 1917–1919. In: Tanulmányok Budapest múltjából (2016) XLI p. 261-280. [PDF letöltése]

NAGY TIBOR (1910–1995)

1937-től dolgozott a Múzeumban, 1948-tól a Fővárosi Ásatási és Régészeti Intézet vezetője, az 1950-es években az Ős- és Népvándorláskori csoport vezetője. Munkássága során ásatásokat végzett a lágymányosi őskori telepen, az albertfalvai római tábor és települése területén, valamint a Főváros több avar kori temetőjét is részben feltárta. Az aquincumi polgárvárosban végzett kutatásai közül kiemelkedik az ún. festőlakás és a Mithraeumok feltárása.

Kapcsolódó irodalom:
Éder Katalin: Nagy Tibor hagyatékának jelenlegi helyzete / Éder Katalin. – Előadásként elhangzott a Nagy Tibor születésének centenáriuma tiszteletére rendezett konferencián (BTM Aquincumi Múzeuma, 2010. november). In: Budapest régiségei. – (2011) 44., p. 75-77. [PDF letöltése]
Csapó Zita: A Nagy Tibor-hagyaték feldolgozása – In: Budapest régiségei. – (2014) 47., p. 345-348. [PDF letöltése]

PETŐ MÁRIA (1941–2015)

1970-től 1999-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a Budapesti Történeti Múzeum régésze, főmuzeológusa. Kutatási területe elsősorban a kelta korszak volt, amivel nem csak a budapesti, hanem az ország más területéről előkerült leletek kapcsán is foglalkozott. Kiemelkedő munkája volt a gellérthegyi kelta oppidum területén 1985 és 1997 között végzett régészeti feltárások sorozata. Ezen túlmenően vezetett ásatásokat Budapest területén római kori és szarmata lelőhelyeken is. Érdeklődéssel fordult más, nem régészeti, hanem történeti témájú kérdések felé, mint a firenzei Domenico Sestini élete és magyarországi utazásai a 18. században vagy a gellérthegyi kálvária.

PÓCZY KLÁRA (1923–2008)

1950–1985 között a Budapesti Történeti Múzeum régésze, 1963 és 1973 között az Aquincumi Múzeum igazgatója volt. Munkásságának kiemelkedő része az aquincumi polgárváros romjainak konzerválása, a romkert kialakítása. Az 1970-es években az óbudai városrendezés kapcsán ő szervezte, és részben vezette is a római kori feltárásokat, melyek során a Flórián téri legiótábor, a késő római erőd került napvilágra, valamint a római kori katonaváros szerkezetét is jórészt tisztázta.

K. SCHREIBER RÓZSA (1929–2001)

1957–1988 között a Budapesti Történeti Múzeum régésze. Két legkiemelkedőbb kutatása a Csepel-szigeten és Békásmegyeren feltárt kora és késő bronzkori telep és temető, amelyek eredményei alapján a kora bronzkori harangedény-kultúra magyarországi csoportját különítette el és vezette be Harangedény-Csepel csoport néven a nemzetközi szakirodalomba.

SZILÁGYI JÁNOS (1907–1988)

1935-től 1971-ig a Múzeum munkatársa, ezen belül 1947-től az Aquincumi Múzeum igazgatója, majd 1961-ben főigazgató-helyettese. Két kiemelkedő régészeti munkája az aquincumi legiotábor és a Hajógyári-szigeten egykor állt római kori helytartói palota feltárása volt. Az 1970–80-as években Óbuda szanálásakor végzett leletmentései a római kori Aquincum régészeti topográfiáját gazdagították.

ÜRÖGDY (MOSKOVITS) GYÖRGY (1904–1987)

1958-ban került a Budapesti Történeti Múzeumba és hét évig a római csoportot, illetve az Aquincumi Múzeumot vezette. Nyugdíjazása után a BTM Régészeti Osztály könyvtárát vezette.

Kapcsolódó irodalom:
A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése / [szerk. Havassy Péter] Budapest, 1991. (Pest-budai hírmondó 3.) 135-138.

WELLNER ISTVÁN (1924–1991)

1950 és 1974 között kisebb megszakításokkal a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa volt. 1956-tól folyamatosan vezetett ásatásokat a Vörösvári úton és környékén, a polgárváros területén, az óbudai Gázgyárban, a Gellérthegy déli oldalán. Egyik legkiemelkedőbb munkája a Meggyfa utcai ún. Hercules-villa feltárása volt. Nevéhez számos, tudományos igénnyel megírt útikönyv fűződik.

ZOLNAY LÁSZLÓ (1916–1985)

Először 1949–1951 között, majd 1961-1985 közötti időszakban dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban. Feltárásai közül kiemelkedik a budai Nagy Zsinagóga területén végzett kutatása, majd 1972 és 1984 között a Királyi Palota területén végzett munkái, ennek során 1974-ben került elő az európai hírnevű gótikus szoborlelet.

Kapcsolódó irodalom:
D. Matuz Edit – Bordás Attila: Zolnay László, 1916–1985, műveinek bibliográfiája és hagyatékának ismertetése. Budapest, 2000.