Vasúti mérnöki és miniszteri tanácsosi pályafutásának állomásai

1894–1896 Garády Sándor amatőr fényképészként vasúti segédmérnöki, majd későbbi mérnöki munkája eredményének, illetve a folyamatban lévő építkezések megörökítésére használta ezt az abban a korban új technikát. Fényképei keretein feltűnik az “ifj. Gradl S. Amateur.” felirat is.

1896-ban került Máramarossziget környékéről a székely körvasút építéséhez, aminek számára első állomáshelye Tusnádfürdő volt. Már ebben az időszakban elkezdte dokumentálni a vasútépítési munkálatokat.

1896–1897 közti időszakban továbbra is a székely körvasút építési munkálataiban működött közre, de másik állomáshelyre rendelték.

1898–1900: Hobbiját megpróbálta munkája szolgálatába is állítani, „Fotogrammetrikus fölvétel egyszerű fotografikus kamrával és célszerű fotogrammeter” című cikke 1899-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében jelent meg.

1900-ban került a Zágrábi üzletvezetőséghez, majd 1901-ben Fužinebe a sušicai munkák vezetésére. Ebben az időben lépett előre és lett vasúti mérnök, végül 1902-ben helyezték Delnicére.

1903-ban került a Kereskedelemügyi Minisztérium vasúti és hajózási biztos beosztásba. A ranglétrán előrelépve 1908-tól vasúti és hajózási felügyelő, majd 1913-tól főfelügyelő, 1919-től vasúti és hajózási miniszteri tanácsos volt. 1920-ban, 49 éves korában nyugdíjazták.

Mérnöki pályafutása során és később is foglalkoztatták a magyar vasút és tömegközlekedés kérdései, ezekről szakcikkeket írt, volt amelyik megjelent, mint például 1912-ben „A budapesti személypályaudvarok kérdése a közúti vasúti közlekedéssel kapcsolatban” című a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében. Bár a cikk címe nem árulja el, de ez valójában egy metróhálózati terv bemutatása, ami a főváros nagyvasúti pályaudvarait kötötte volna össze.

A hagyatékában őrzött kéziratok közül „A ceglédi vonal, a halálsorompók és a budapesti pályaudvarok” című kéziratról tudjuk, hogy nem jelent meg és valószínűleg ez lett a sorsa „A budapesti pályaudvarok és a főváros fejlődése” című szövegének is, amiben a fejpályaudvarok megléte mellett érvel.

Élete egyik meghatározó élménye volt 1918 október végén az őszirózsás forradalom, ami az 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltásával együtt komoly hatással volt életére. Az 1918-as eseményekről 9 és fél évvel, 1927. január 30-i dátummal maradt fenn egy kézirat, ami valószínűleg nem teljes. Ebben beszámol az 1918. október 30-án tapasztaltakról, kiderül visszaemlékezéséből, hogy szemtanúja volt katonák lefegyverzésének, őszirózsák kitűzésének is. Majd 10 év távlatából ír arról, hogy számos visszaélésnek volt korábban tanúja és ezek igazságérzetére gyakorolt hatására közeledett a szocialista eszmékhez. Ennek hatására belépett a baloldali Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségébe is. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy 1920-ban, 49 éves korában nyugdíjazták.

1920–1930: Garády Sándor nyugdíjazása után követve történeti érdeklődését levéltári-történeti kutatásokat végzett, melyekről részletes jegyzeteket készített és a régészeti témák mellett számos újkori várostörténeti témát dolgozott fel és közölt. Emellett íráskészségét használva Új pokol címmel egy 8 énekből, bevezető fohászból és befejező énekből álló kis verses eposzt írt 1930-ban, a jegyzetei alapján Dante Pokol című művét tekintve előképének. A kéziratot 1931-ben Herczeg Ferencnek is elküldte, megjelentetését azonban elutasították.