1941 decemberében az Ipari Anyaghivatal építését megelőzően a 18. századi Három Nyúl Kaszárnya, avagy Forgách Laktanya bontása után, a korszakhoz képest nagyszabású ásatást végezhetett Garády Sándor az újonnan kialakított telken. Míg az építkezésen 200 munkás dolgozott, neki csupán 10–14 ember és 4 talicska állt rendelkezésére a 100 méter hosszú területen. A pilléralapok helyén mindössze néhány, római korinak tűnő falat, járószintet, szemétgödröt tudott vázlatosan dokumentálni, metszetet készíteni a rétegsorról. Egy, a felszíntől 3 méter mélyen húzódó fal oldalán a vakolat is megmaradt, mellette padlóburkolólapok feküdtek. Máshol a rajza alapján piskóta alakú téglák alkották a padlót. A felszín alatt 3 méterrel előkerült égetőkemence szintén római lehetett. A telek délkeleti részén egy római út 1,6 méter vastagon megmaradt rétegeiről számolt be a művezető – ez egy vonalba esik a Király fürdőnél is megfigyelt limesúttal. A leletek közül egy applikált díszes edény töredéke és egy knidosi amphoradarab kiemelkedő a Múzeum gyűjteményében.

Az ásatási napló szerint több szemétgödör és egy kút került elő, Árpád-kori, késő középkori és törökkori leletanyaggal. A leletek egy része teljesen ép edény volt, amelyek valószínűleg a középkori kútból kerülhettek elő. A nagyméretű, valószínűleg edény-, vagy mészégető kemencéről nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy melyik korszakban használták. A megtalált falszakaszok egy része biztosan a korábban itt állt, középkori épülethez tartozott, de az agyagba rakott falú, kőlapokkal borított padlójú házrészlet inkább már a 17–18. században épülhetett. (BJ–NA)