1941., II. ker., Csalogány utca 41. – Erőd utca 1.
1941
A telken 1941-ben kutatott Garády Sándor, ahol mindössze egy szórvány, „rómaihoz hasonló” téglatöredéket és egy érmét jegyzett föl. Feltehetően a telek déli szélénél vezetett a mai Széna tér felé, a térszín lassú emelkedését követve a kelet-nyugati irányú út a római korban is. Feltárások hiányában nem tudjuk, hogy szórványosan még beépítették-e a területet vagy már csak temetkezés céljára használták. A római település határát a domborzati viszonyok adják meg: dél felől a Várhegy lejtője határolta, keleti szélét az akkori Duna adta meg, északról a Rózsadomb vonulata zárja. Nyugaton eddig annyi bizonyos, hogy a Kapás utca vonalán túl is tart, ahol a középkori fedettség ellenére római kori objektumok, leletek kerültek elő. A vízivárosi település neve és eredete bizonytalan, sem irodalmi, sem epigráfiai adat nem került eddig elő róla. A korábban nagyrészt szerény körülmények között élő kelta lakosság a római hódítás következtében fokozatosan romanizálódott, miközben a Kr. u. 1. századi katonai tábor és az azt körülvevő telep helyén virágzó település jött itt létre a Kr. u. 2–3. században.
Ha római leletekben nem is bővelkedett a telek, középkori maradványokban annál inkább: középkori falat, fabélelésű, edényekkel teli vermet, szemétgödröket és egy nagyméretű csatornát is talált Garády. A vermekben nagy mennyiségű késő középkori edény volt. Ezeken túlmenően egy vörösmárvány sírkő töredéke és két gótikus boltozati borda töredéke is előkerült. A leletek egyértelműen a szomszédban állt Irgalmasság Anyjáról nevezett karmelita kolostor bontásából kerültek ide. A romos épület bontása miatt emelhették a mészégető kemencéket is a 18. század elején. A feltárt nyolc kemence közül sok volt mészégető, de az ásatási naplóból sajnos nem állapítható meg, hogy melyek voltak pontosan ezek. A területen talált hat sírba a mellékletek tanúsága szerint 18. században temetkezhettek. (BJ–NA)
Újkori sírok helyszínrajza és a korhatározásukat segítő érmek részletes leírása (1941) (BTM Adattár Hagyatéki gyűjtemény)
Az előkerült kemencék helyszínrajza és naplóbejegyzés a korabeli kollégákról (1941) (BTM Adattár Hagyatéki gyűjtemény)
A Csalogány utca 41. alat előkerült vörösmárvány sírkőtöredék rajza, rajta felirattal (1941) (BTM Adattár Hagyatéki gyűjtemény)
Csatorna teteje a 23. alapgödörben nyugat felől (fotó: Petrás István) (BTM Középkori Főosztály Fotótár)
Csatorna kibontott teteje a 23. alapgödörben nyugat felől (fotó: Petrás István) (BTM Középkori Főosztály Fotótár)
Az ásatáson előkerült leletek a helyszínen fotózva (ltsz.: Cs. 24, 27, 30, 40, 385, 388) (fotó: Petrás István) (BTM Középkori Főosztály Fotótár)
Csontsárgára égetett, vörös keresztbefutó vonalakkal díszített kisméretű korsó, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Rózsaszínre égetett, kiöntőcsöves füles korsó, a kiöntőcsövön bevagdosott díszítéssel, ?14. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Elefántcsontsárgára égetett, engobos réteggel bevont korsó, 15–16. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Csontsárgára égetett talpas serleg, talpának alsó oldalán bekarcolt ‘A’ betű, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Rózsaszínre égetett, tányér töredéke, belül fehér ónmázas alapon barna körvonalak között zöld és indiai vörös díszítéssel, 17. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Domborműves levéldíszű kályhacsempetöredék mindkét oldalán zöld mázzal bevonva, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Rózsaszínre égetett zöld mázas kályhacsempetöredék madarat és gótikus indában stilizált faágat ábrázoló áttört domborművel díszítve, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Csontszínűre égetett, zöld mázzal bevont, valószínűleg kályhacsempéhez tartozó emberi alak töredéke, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Csontfehérre égetett edénytöredék, külsején végig bordázott és a vállnál két sorban pontszerű benyomott díszítéssel, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Fehérre égetett, a peremen és a belsejében olajzöld mázzal bevont, szalagfüllel ellátott fazék, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Csontszínűre égetett, kívül fehér engobos simítás nyomaival, belül aranysárga mázzal bevont kis korsó, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Szürkére égetett, szűrős kisméretű korsó, 16. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Háromszög alakú, rózsaszínre égetett kályhaszem, 16. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Rózsaszínre égetett, a peremen fehéressárga ónmázon indiai vörös díszítéssel, helyenként zöld mázcseppekkel, a tál fenekén indiai vörös mázzal ellátott táltöredék, 17. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Szürkére égetett fedő, 16. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Rózsaszínre égetett, fehér engobos, edénytöredék, a fenéken bekarcolt jelekkel, 14–15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Szürkésbarnára égetett kályhacsempe saroktöredéke nyelvet nyújtó szarvasfejjel díszítve, 15. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Vékony aranyozott rézlemez véséssel és poncolással díszítve, 14. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
Sárgásbarna, csiszolt övveret, az egyik végén karélyos díszű lezárással, rozmáragyar, 16. század (BTM Középkori Főosztály Régészeti Gyűjteménye) (fotó: Keppel Ákos)
