Ezen a részen Garády Sándor 1940-ben készült metszetrajza szerint a mai Csalogány utca mentén húzódó kelet-nyugati irányú római út a felszíntől 2,5 méteres mélységben került elő, és 3 rétege maradt meg. Az 50 cm vastag nagyköves alapozáson 15 cm-es kavicságyba ágyazott kőlapok feküdtek szintén 15 cm vastagon. Az út északi oldalán falrészleteket is feltártak néhány római kori lelet kíséretében. Az itt talált épület nyomait Nagy Lajos egy őrtoronyhoz vagy postaállomáshoz tartozónak vélte. A környező lelőhelyeken végzett kutatások alapján azonban már tudjuk, hogy egy Kr. u. 2–3. századi település szabályos utcarendszerrel, csatornahálózattal tagolt, kőalapozású épületei álltak eredetileg a mai Csalogány utcától egészen a Margit-hídig. A Víziváros egyéb leletei alapján valamikor a Kr. u. 3. század utolsó harmadában szűnt meg itt az élet, ezután csak néhány sírt temettek a falak közé.

A telken egy középkori lakóház hosszanti és keresztfalai kerültek elő, amelyek közül az egyik 1 méter széles volt, ez a falvastagság emeletes házra utal. A szomszéd ház tűzfalában egy szélesebb és egy keskenyebb, gótikus ívű nyílást, talán kaput és ajtót figyeltek meg. Itt találták azt a híressé vált kályhacsempe leletegyüttest, amely „Csalogány utcai típus” néven került be a tudományos szakirodalomba. A 16. század elején készült, reneszánsz architektonikus és virágmotívumokkal díszített darabok az egykor ebben a középkori házban állt, összeomlott kályha darabjai voltak. Az épület bizonyára egy módos polgáré volt, hiszen a ház a Váralja egyik főutcájában, közvetlenül a Szent Péter mártír plébániatemplom közelében, a Kisvásártér peremén állt. (BJ–NA)