II. ker., Budakeszi út 91–93., Budaszentlőrinci Pálos kolostor
1934, 1938, 1940
A területet először 1290-ben említik írott forrásban, ekkor itt még csak egy remete élt, majd 1300 körül alapították a monostort, ahová 1381-ben kerültek Remete Szent Pál földi maradványai. 1540 után a török pusztításoknak köszönhetően már nincsenek adataink a kolostorról. A Budaszentlőrinci pálos kolostor sokat kutatott helyszín, az első régészeti kutatások 1846-1847-ben indultak meg Henszlmann Imre vezetésével, majd a feltárási munkákat Garády Sándor folytatta 1934-ben. A háromhajós templom déli oldalkápolnájában ekkor még megvolt az eredeti téglapadló. Az ásató itt három oltárt azonosított, amelyekről később kiderült, hogy az egyik csak egy pillér maradványa. Az alaprajz alapján úgy tűnik, hogy a háromhajós templomhoz északról egy sekrestye csatlakozott. Sikerült a kerengő egy részét is feltárnia. 1949-ben rövid ideig Gerevich László és Zolnay László ásott a helyszínen. Ekkor feltárták a káptalanteremhez csatlakozó kápolna kör alakú (a későbbi szakirodalomban sokszögűnek nevezett) alapfalait. 1958 őszén Nagy Emese ásott a sokszögű építményben és közvetlen környékén, majd az 1960-as évektől 1985-ig Zolnay László vezette a feltárásokat, 1993-tól Bencze Zoltán irányításával folytak itt régészeti munkák. (VL)