A Római Birodalom határvédelme ezen a szakaszon a Dunára épült, ennek részeként a Víziváros fontos földrajzi és stratégiai helyzete miatt a Kr. u. 1. századtól csapatokat állomásoztattak itt is. Az egyik feltételezett katonai tábor keleti szélét a mai Fő utcával párhuzamosan futó, a tartomány határán haladó kereskedelmi és hadi út, az ún. limesút rajzolja meg. A Dunával párhuzamos és a rá merőleges út valószínű találkozását ezen a telken azonosította Garády Sándor 1941-ben a Csalogány utca szélesítésekor. Naplójában feljegyezte megfigyeléseit a kavicságyazatban nyugvó, 12–20 cm vastag mészkőlapokból összeállított kőburkolatos útról. Az út felszíne a modern kori járdaszinttől 4 méter mélyen jelentkezett. Ennek egy szakaszát északabbra, a Fő u. 68. alatt és a Király fürdőnél is megfigyelték, nyugat, azaz a tartomány belseje felé pedig a mai Csalogány úttal párhuzamosan ágazott le.

Ekkor került elő a telken néhány hosszabb–rövidebb falszakasz is, amelyek a középkor folyamán épülhettek. Később a telek előtt, a Fő utcában egy csatornafektetés során, a járdán napvilágra került ugyanennek az épületnek az északi homlokzata is. A telken találtak még egy kőfalazatú kutat és egy szemétgödröt is. A leletek közül két kőfaragvány (ajtóbéllet és födémtartó konzol), valamint a török kori gödörben talált edények érdemelnek említést. Úgy tűnik, hogy a 19. század végén készült kataszteri felméréseken található épület déli szárnya a késő középkorban épült és legalább alapfalaiban, esetleg pinceszintjét tekintve megérte a 20. század negyvenes éveit. Az épület a középkorban igen frekventált helyen állt a Váralján, a Szent Péter városrészben, a Duna melletti főútvonalon. Az utca ezen szakaszán laktak a mészárosmesterek és a közelben volt az írott források alapján egy kisebb hajókikötő is. (BJ–NA)