Garády Sándor 1934–1935 során végzett feltárásokat a külső Bécsi út mentén, 1934-ben az akkori 20635-20639 helyrajzi számú telkeken (ez nagyjából a mai Bécsi út – Lestyán utca – Lángliliom utca – Kocsis Sándor út álta határolt területnek felel meg) az Aquincum – Brigetio diagonális út több szakaszát sikerült azonosítania. A változó – 6–12 m szélességű – útnak több rétegét is dokumentálta, megfigyelései nyomán kiderült, hogy az utat a középkorban is tovább használták, neve az esztergomi nagy útként (magna via Strigoniensis) fordul elő a középkori oklevelekben. Feltárásainak eredményeit 2002–2003-ban sikerült hitelesítenie a Budapesti Történeti Múzeum munkatársainak: a Lángliliom utcai lakópark építését megelőzően végzett megelőző régészeti kutatások során az út hét kövezett rétegét sikerült azonosítani a Kr. u. 2. század eleje és a 18. század között. Garády Sándor 1935-ben az út további szakaszait kutatva nyitott árkokat az Óbudai temető akkor még nagyobb, üres területrészein. Az itt előkerült 8–12 méter széles és 20 méter hosszan követhető útrészlet legnagyobb valószínűséggel szintén az északnyugat – délkeleti irányú, diagonális út része lehetett és összefüggésbe hozható a Kuzsinszky Bálint által a temető főbejáratával szemben, a Pomázi út déli oldalán talált 4 darab mérföldkővel és az ott 10 méter hosszan feltárt útszakasszal. A mai Bécsi út elődjének tekinthető út egyes rétegeiről az 1934–1935, valamint a 2002–2003-as évek régészeti feltárásai során római és középkori érmek, római kori kocsialkatrészek, viseleti elemek (pl. ruhakapcsolótűk), illetve egy középkori lándzsacsúcs került elő.