Graphisoft Park South 2/II. ütem.
Lelőhely-azonosító: 33262, 72911
Kulcsszavak: őskor, neolitikum, késő bronzkor, szórvány, római kor, település, külváros, temető, út, híd, népvándorláskor, avar, település, középkor, Árpád-kor, késő középkor, kora újkor, út, híd, éremlelet
2019. szeptember 12. és 2020. augusztus 11. között két munkaterületen (I–II. ütem) végeztünk teljes felületű feltárást. Az I. ütem területén a régészeti szakmunkákat 2019. szeptember 1. és december 19. között zajlottak, melynek eredményeiről már több alkalommal beszámoltunk (Hajdu–Tóth 2020; Hajdu et al. 2022; Tóth–Hajdu In press).
A II. ütem megelőző feltárása 2020. március 25. és június 29., valamint július 22. és augusztus 11. között folyt. Ezek során összesen 5027 m2 területet kutattunk meg, valamint 306 stratigráfiai egység bontását és dokumentálását végeztük el.
A kutatás előzményeit a Lassányi Gábor vezetésével feltárt rézkori és késő bronzkori telepobjektumok, valamint kora bronzkori és római kori temetkezések jelentették (Lassányi 2011; Lassányi–Szeredi 2017, Lassányi–Szeredi 2020).
A terület a Duna Óbudai-szigettel szemközti, jobb parti sávjában, az 1914-ben épült gázgyári tisztviselőtelep mellett, annak délnyugati részén helyezkedik el. A lelőhely a mellékágat kísérő keskeny folyóhát és egy délnyugati irányban húzódó, szélesebb kiemelkedés közti, É-ÉNy – D-DK-i irányban húzódó, feltöltődött, óholocén Duna-ág partján és annak területén fekszik. Ez az egykori, vízjárta terület jelenlegi ismereteink szerint a Csillaghegyi-árok–Mocsárosdűlő–Óbudai-sziget vonalában alkotott egybefüggő vízrendszert (Hajdu et al. In press).
A területen egy összetett rétegtani, geomorfológiai és régészeti topográfiai helyzettel találkoztunk, bár az őskor évezredeit itt csupán némi neolitikus és késő bronzkori szórvány kerámiatöredék képviselte. A gépi földkiemelés során 4–4,5 méter mélységben (99,20 mBf), a munkaterület északnyugati részén szürke, iszapos mederkitöltés jelentkezett. E rétegben nagy mennyiségű római kori, középkori és újkori szórvány fémlelet mellett egy római kori árok, és középkorra, vagy kora újkorra keltezhető állatvázak kerültek elő. A terület déli részén kiemelkedő, kemény, agyagos üledék alkotta térszínen és az ezt részben fedő vastag, humuszos rétegben két római kori sírt, árkokat és gödröket tártunk fel.
A terület keleti széle mentén sárga üledékrétegek alkotta folyóhát került felszínre, amelyen azonos összetételű réteggel fedve a római kori limesút eddig ismeretlen szakasza bukkant elő. Hossza 64 méter, szélessége átlagosan 5–6 méter, de helyenként akár a 10 métert is eléri. Az útfelszín magassága 100,00–100,80 mBf közé tehető, déli irányba növekszik. A feltárt terület északi részén egy nagyobb méretű kövekkel szegélyezett, többrétegű útfelület található. Az aquincumi polgárváros délkeleti előterében futó útszakasz kiemelt jelentőségére utal, hogy a felületét masszív, helyenként 0,7 méter vastagságban egymásra rétegezett, valamint kisebb, részben faragott, másodlagosan felhasznált kövekből és más építési elemekből (tegulák, imbrexek) alakították ki. Az útfelületen több, egymással párhuzamosan futó kocsikerék-nyom, valamint kisebb-nagyobb javítások, kátyúzások nyoma volt megfigyelhető, amelyek évszázadokon átívelő intenzív használatára utalnak. Ugyanerre mutat rá az a tény is, hogy az útfelületet borító kövek közül egy 3. századra keltezhető, erősen kopott római kisbronzon kívül kocsialkatrészek, lószerszámhoz kapcsolódó elemek, valamint középkori és kora újkori patkók is előkerültek.
A kövezett útfelületet átvágó recens csatornától délre egy 1,5 méter széles áteresztő nyílást átívelő hídszerkezet látott napvilágot, északi szakaszát kisebb, déli szakaszát nagyobb kövekkel burkolták, két szegélyét nagyméretű, laposra és négyszögletesre faragott kőlapokkal fedték. Egykori boltozatának ívesen kifaragott kőelemeit pusztulása után a felette felépített, 18–19. századi, téglaboltozatos áteresz szerkezetéhez használták fel. A hídfőállások feltárása során az ártéri üledék biztosította oxigénhiányos környezetnek köszönhetően épségben kerültek elő a kőfalak alapozásául szolgáló, faragott, csapolt, tölgyfagerenda-szerkezetek, valamint az alapozáshoz és a boltozatot támasztó falak (áteresz) megerősítésére levert cölöpsorok.
A híd enyhe ívet adó, falakkal övezett szerkezetétől délre feltárt római kori épületelemeket (faragott kövek, tetőcserép-töredékek, vakolatos faldarab) tartalmazó omladékréteg az út déli irányú folytatásának rosszabb megtartású alapozási rétegeként értelmezhető.
14C mintavétel két gerendaszerkezetből, valamint az egyik gerenda megtámasztására szolgáló cölöpsor egyik eleméből történt. A szénizotópos vizsgálat kalibrált eredményei alapján az áteresztől északra található hídfő alatti gerendaszerkezet a római korra (3–4. századra), míg az attól délre található cölöp a 15–17. századra, illetve a déli hídfőtől délre található gerenda a 15. századra keltezhető. Ezek alapján világossá vált, hogy a limesút részeként felépült, faalapozású, kőfalakkal övezett töltésen átvezető hidat a késő középkorban–kora újkorban részben megújították, megerősítették.
A limesút ismereteink szerint az 1–2. században eredetileg a mai Szentendrei út vonalában futott, majd a most feltárt nyomvonalára a 3. században helyezték át a katonai létesítményeket egy komplex határvédelmi, védműépítési program keretében. Ennek során az azokat összekötő utakat a Dunához közelebb eső területekre építették. A 3. század folyamán itt kialakult folyóhát olyan természetes gátat képezett, ami lehetővé tette az út áthelyezését, de szükségessé tette a víz átfolyásának biztosítását, vagyis a híd felépítését.
Az építmény Pannonia római uralmának végén, a barbár betörések elleni védelem szempontjából felértékelődött szerepét a területen talált nagyszámú fémlelet, például a római katonai viselethez kapcsolható, aranyozott hagymafejes fibula mutatja. A római kori határvédelem után, a középkorban és a kora újkorban az útvonal és a híd jelentősége a Buda és Visegrád közti összeköttetés miatt megmaradt. A rendkívül hosszú, folyamatos használatot az út mellett és közelében talált II. Géza (1130–1162), I. Lajos (1342–1382) érmék, és I. Ferdinánd (1526–1564) vereteiből álló kis éremlelet, továbbá számos vaspatkó és ólomgolyó mutatja. A terület római kort követő folyamatos használatának bizonyítéka az a dél–észak irányú sekély árok is, amelyből avar korra keltezhető kerámiatöredékek láttak napvilágot.
A feltárt konstrukció magyarországi és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentősége miatt a limesúthoz és a hídhoz tartozó épített örökségi elemek visszatemetésre és elfedésre kerültek.
Résztvevők: Tóth Farkas Márton ásatásvezető régész, Hajdu Barbara régész, Lassányi Gábor (Várkapitányság Nonprofit Zrt.) konzulens, Zsidi Paula konzulens, Kelemen Zsófia régésztechnikus, Virágh Levente régésztechnikus, Fábián István geodéta, Kovács Tibor geodéta, Imre-Horváth Sándor geodéta, Lajtos Tamás rajzoló, Juhász Gergő (Lowpoly 360 Kft.) geodéta, drónfelvételek: Rupnik László (ELTE-BTK RI), Ritz Henrik (Lowpoly 360 Kft.); fémkereső műszeres leletfelderítés: Sándor Lajos (Sandax Kft.); lézerszkennelés: Kibédy Zoltán (CÉH Tervező, Beruházó és Fejlesztő Zrt.), radiokarbon és OSL keltezés: Sipos György (SZTE, OSL Hungary Kft.), dendrokronológia, xylotómia: Grynaeus András (Cincér Bt.), geomorfológiai, geológiai konzultáció, talajfizikai mintavétel: Viczián István (CsFK Földrajztudományi Intézet)
Tóth Farkas Márton – Hajdu Barbara
Irodalom:
Hajdu–Tóth 2020 • Hajdu, Barbara – Tóth, Farkas Márton: Híd a múlt felett: őskori településnyomok, római kori temető és korszakokat összekötő építmény az óbudai Duna-partról. Beszámoló a Graphisoft Park bővítéséhez kapcsolódó régészeti feltárások friss eredményeiről (A bridge over the past: prehistoric settlement traces, a Roman cemetery, and a structure connecting the periods by the Danube in Óbuda. New results of the archaeological excavation connected with the Graphisoft Park extension project). Magyar Régészet/Hungarian Archaeology. Tél/Winter 2020, 13–21. http://files.archaeolingua.hu/2020T/Upload/Hajdu_H20T.pdf
Hajdu et al. 2022 • Hajdu, Barbara–Tóth, Farkas Márton–Imre-Horváth, Sándor: Methodological questions and issues related to the dating and interpretation of some structures unearthed at Graphisoft Park South. In: Aquincum Æternum: Studia in honorem Paula Zsidi. Szerk.: Budai Balogh, Tibor – Láng, Orsolya – Vámos, Péter. (Aquincum Nostrum II. 9.) Budapest, 2022. 165–178.
Hajdu, Barbara et al. In press. • Hajdu, Barbara – Juhász, Lajos – Libor, Csilla – Viczián, István: A Graphisoft Park területén 2019–2020 között folytatott feltárások újabb kutatási eredményei. (III. ker. Ángel Sanz Briz út 5–7.–Schön Győző utca, hrsz.: 19333/55, 19333/57, 19333/59). Aquincumi Füzetek 27 In press
Lassányi 2011 • Lassányi, Gábor: Kora bronzkori és római kori temetőrészlet feltárása a volt Óbudai Gázgyár déli részén (Excavation of parts of Early Bronze Age and Roman cemeteries in the southern part of the former Óbuda Gas Factory). Aquincumi Füzetek 17 (2011) 36–51.
Lassányi–Szeredi 2017 • Lassányi, Gábor–Szeredi, Anna: Ásatások a Graphisoft Park Déli részén (Excavations in the Southern Part of the Graphisoft Park). Aquincumi Füzetek 23 (2017) 81–88.
Lassányi–Szeredi 2020 • Lassányi, Gábor–Szeredi, Anna: Feltárások a volt Óbudai Gázgyár északi részén (Excavations in the Northern Part of the Gas Factory in Óbuda). Aquincumi Füzetek 24 (2020) 112–120.
Tóth–Hajdu In press. • Tóth, Farkas Márton – Hajdu, Barbara: Budapest III. ker. Ángel Sanz Briz út 5–7.–Schön Győző utca–Hamvas Béla sétány (Hrsz.: 19333/55, 19333/57). Aquincumi Füzetek 26 In press.