Garády Sándor 1942 áprilisában a Csalogány utca 26. szám alatt épülő ház alapozási munkái alkalmával végzett itt kutatómunkát. Ennek során a telek északi részén egy 60 cm vastag kavicsos réteget dokumentált, amelyet római kori út szélének vélt, emellett egy 45 cm széles, habarcsba rakott fal futott. A modern kori felszíntől több mint 3 méter mélyen öt, kivájt fatörzsbe temetett egyént tárt fel, amelyet késő római kori, germán temetkezésként azonosított. Közülük egyetlen, tegula darabot is tartalmazó koporsó mellett találtak egy római kori, szürke fazekat, ez azonban mára elveszett, így a keltezése is lehetetlenné vált. Azért is számítanak különlegesnek az itt előkerült fakoporsóba helyezett halottak, mert a Vízivárosból nem ismerünk olyan temetkezést, ahol a koporsószögeken kívül famaradványok is megmaradtak a feltárások idejére. A Csalogány utcával párhuzamosan futó római út déli oldalán, tehát a településen kívül valószínűleg végig temető húzódott a rómaiak idejében, ezért a keltezést a hely sem segíti. Középkori objektum nem került elő, azonban az alapárkokban számos egész edény került napvilágra, ezek alapján Garády a környéken fazekasműhely jelenlétét feltételezte. Ez talán azonos lehet a később a Csalogány utca 43. szám alatt 2016–2017-ben Végh András által vezetett feltáráson előkerült fazekasműhellyel. Az ásatáson néhány török kori cseréppipa töredék is előkerült, a terület hódoltság kori használatát bizonyítva. (FÁ–NA)