1941 decemberében Garády Sándor 3,6 méter mélységben egy kőládasírt talált, amelybe egy gyermeket temettek melléklet nélkül. 1942 áprilisában tőle 2,1 méterre egy másik, díszített szarkofág került elő, ebbe egy férfit helyeztek végső nyugalomra. A szarkofág oldalán, az ún. Noricum–pannoniai volutával keretezett mező két szélén meztelen, szárnyas Erósokat ábrázoltak. A bal oldali alak felemelt fáklyát tart, míg a jobb oldali leeresztett, az élet elmúlását jelképező fáklyával áll. A Kr. u. 3. század első felében készült szarkofág tetejét egy kőlappal fedték le, így másodlagosan használhatták fel. Erre utal a mélység is, hiszen feltehetően már nem a felszínre helyezték, ahol látszott a díszített oldal. Sajnos mivel fotót nem közöltek róla, az akkori nyilvántartás pontatlansága miatt csak kizárásos alapon sejthetjük, hogy a mellékelt fotó az itt előkerült szarkofágot ábrázolja.

Az ide tervezett épület alapgödreinek egyikében középkori falmaradványok, továbbá kerámiatöredékek kerültek elő, valamint egy Garády által román korra keltezett faragvány volt azonosítható. A feltárt falmaradványok minden bizonnyal egy pince falai voltak, ami valószínűleg egy középkori lakóház része lehetett, ami az út mentén, arra merőlegesen egykor itt elhelyezkedő telken állhatott. (FÁ–NA)