Vasúti mérnöki és miniszteri tanácsosi pályafutásának állomásai
Garády Sándor diplomája megszerzése után a Magyar Királyi Államvasútakhoz került mérnökként és 10 év alatt végigjárta a ranglétrát a vasúti mérnökgyakornoktól az osztálymérnökig. Pályafutása nagyrésze Erdélyhez köti. Még mérnökgyakornokként kezdett a Máramarossziget környéki vasútépítéseken dolgozni, majd segédmérnök lett és ebben a minőségében vett részt a székely körvasút építésében tusnádfürdői, sepsiszentgyörgyi állomáshelyekkel. A Szászrégen–Madéfalva közti vonalon is dolgozott mielőtt átkerült a zágrábi üzletvezetőség területére. 1903-ban a horvátországi Delnicéről nevezték ki a Kereskedelemügyi Minisztérium kötelékébe.
Hirka Antal atya mesél nagyapja és dédapja, a két Gradl vasúti pályafutásáról
Erdészvölgy
(ma Kislonka település része, Ukrajna)
1893–1894 Mérnökgyakornokként itt, Máramarossziget környékén indult vasúti pályafutása, ekkor véglegesítették kinevezését.
Szvidovec
(ma Kőrösmező település része, Ukrajna)
1894–1896 Garády Sándor amatőr fényképészként vasúti segédmérnöki, majd későbbi mérnöki munkája eredményének, illetve a folyamatban lévő építkezések megörökítésére használta ezt az abban a korban új technikát. Fényképei keretein feltűnik az “ifj. Gradl S. Amateur.” felirat is.
Tusnádfürdő
1896-ban került Máramarossziget környékéről a székely körvasút építéséhez, aminek számára első állomáshelye Tusnádfürdő volt. Már ebben az időszakban elkezdte dokumentálni a vasútépítési munkálatokat.
Sepsiszentgyörgy
1896–1897 közti időszakban továbbra is a székely körvasút építési munkálataiban működött közre, de másik állomáshelyre rendelték.
Szászrégen–Madéfalva vonal
1898–1900: Hobbiját megpróbálta munkája szolgálatába is állítani, „Fotogrammetrikus fölvétel egyszerű fotografikus kamrával és célszerű fotogrammeter” című cikke 1899-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében jelent meg.
Gradl Sándor cikke a fotózás használatáról a vasúti mérnöki munkában, in: Magyar Mérnök 1899 | 305–309. oldal (forrás: Arcanum)
Zágrábi üzletvezetőség
1900-ban került a Zágrábi üzletvezetőséghez, majd 1901-ben Fužinebe a sušicai munkák vezetésére. Ebben az időben lépett előre és lett vasúti mérnök, végül 1902-ben helyezték Delnicére.
Budapest
1903-ban került a Kereskedelemügyi Minisztérium vasúti és hajózási biztos beosztásba. A ranglétrán előrelépve 1908-tól vasúti és hajózási felügyelő, majd 1913-tól főfelügyelő, 1919-től vasúti és hajózási miniszteri tanácsos volt. 1920-ban, 49 éves korában nyugdíjazták.
Mérnöki pályafutása során és később is foglalkoztatták a magyar vasút és tömegközlekedés kérdései, ezekről szakcikkeket írt, volt amelyik megjelent, mint például 1912-ben „A budapesti személypályaudvarok kérdése a közúti vasúti közlekedéssel kapcsolatban” című a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében. Bár a cikk címe nem árulja el, de ez valójában egy metróhálózati terv bemutatása, ami a főváros nagyvasúti pályaudvarait kötötte volna össze.
A hagyatékában őrzött kéziratok közül „A ceglédi vonal, a halálsorompók és a budapesti pályaudvarok” című kéziratról tudjuk, hogy nem jelent meg és valószínűleg ez lett a sorsa „A budapesti pályaudvarok és a főváros fejlődése” című szövegének is, amiben a fejpályaudvarok megléte mellett érvel.
Garády Sándor: A budapesti személypályaudvarok kérdése a közúti vasúti közlekedéssel kapcsolatban című tanulmánya, 153–159. oldal
Budapest – Őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság időszaka
Élete egyik meghatározó élménye volt 1918 október végén az őszirózsás forradalom, ami az 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltásával együtt komoly hatással volt életére. Az 1918-as eseményekről 9 és fél évvel, 1927. január 30-i dátummal maradt fenn egy kézirat, ami valószínűleg nem teljes. Ebben beszámol az 1918. október 30-án tapasztaltakról, kiderül visszaemlékezéséből, hogy szemtanúja volt katonák lefegyverzésének, őszirózsák kitűzésének is. Majd 10 év távlatából ír arról, hogy számos visszaélésnek volt korábban tanúja és ezek igazságérzetére gyakorolt hatására közeledett a szocialista eszmékhez. Ennek hatására belépett a baloldali Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségébe is. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy 1920-ban, 49 éves korában nyugdíjazták.
Garády Sándor unokája, Hirka Antal mesél nagyapja 1918–1919-es emlékeiről
Budapest – Régészeti-történeti előtanulmányok és alkalmazása a Székesfővárosi Múzeumban
1920–1930: Garády Sándor nyugdíjazása után követve történeti érdeklődését levéltári-történeti kutatásokat végzett, melyekről részletes jegyzeteket készített és a régészeti témák mellett számos újkori várostörténeti témát dolgozott fel és közölt. Emellett íráskészségét használva Új pokol címmel egy 8 énekből, bevezető fohászból és befejező énekből álló kis verses eposzt írt 1930-ban, a jegyzetei alapján Dante Pokol című művét tekintve előképének. A kéziratot 1931-ben Herczeg Ferencnek is elküldte, megjelentetését azonban elutasították.
Garády Sándor hivatalosan sosem került be a Székesfővárosi Múzeum kötelékébe, feltárási feladataira a Székesfőváros Tanácsa jóváhagyásával kérte fel a Múzeum.