Az óbudai polgárok egy részét egy ideje foglalkoztatják azok a romok, amelyek – a III. kerület Üröm felőli határszélén emelkedő – Róka-hegyen találhatók. A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) munkatársait többször megkeresték már érdeklődők ez ügyben, mivel elterjedt körükben az a mítosz, hogy netán Óbuda valamiféle ókori-középkori előzményét rejtené a dombtető. Ám mivel semmilyen jel nem utalt arra, hogy ezek a maradványok régészeti korúak (vagyis az emberi létnek az 1711. évi korszakhatár előtt keletkezett, dokumentálható nyomai) lennének, így nem volt tudományosan kellő mértékben megalapozott ok arra, hogy ott a múzeum (nem éppen olcsó) próbaásatást kezdeményezzen. Megjegyzendő, hogy múzeumunkban az elmúlt évszázadok budapesti régészeti örökségére, történetére, épített és tájképi változásaira, tárgykultúrájára stb. vonatkozóan olyan mennyiségű és minőségű régészeti leletanyag, történeti dokumentumanyag, térképészeti forrás stb. gyűlt össze, hogy annak segítségével, illetve szakszerű elemzésével majdhogynem teljes valószínűséggel meg lehet mondani, hogy ha a főváros bármely területén régészeti kutatásra kerül sor, akkor ott milyen korszak(ok) emlékanyagának előkerülése várható. Más azonban a helyzet a nem régészeti korú épített maradványokkal – ezek dokumentálása mindmáig nem teljes, így előfordulhatnak érdekes meglepetések és új felfedezések.
Ez történt most is, azt követően, hogy a BTM megvásárolta a Róka-hegy lézeres távérzékeléssel készített (LiDAR) felmérését. Egy jellegzetes körvonalakkal rendelkező, épített struktúra ismerhető fel rajta, így kapcsolatba léptünk a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársaival, felkérve őket, hogy értékeljék a felvételt, illetve terepbejárás során személyesen is ellenőrizzék a felszíni jelenségeket. Ennek során a következő, a közvélemény számára eddig jóformán ismeretlen történetre derült fény.
LiDAR felmérés a Róka-hegynél azonosított világháborús erődítésekkel
(© Budapesti Történeti Múzeum)
Amikor az első világháború kitört, a magyar katonai vezetésnek számot kellett vetnie azzal a lehetőséggel, hogy a világháborús ellenfelek nemcsak benyomulhatnak a határokon át, de erőik akár egészen Budapestig eljuthatnak. A magyar főváros korabeli határvonalán azonban semmilyen olyan erődítés nem emelkedett, amely utóbbi esetben bármilyen védelmet nyújthatott volna. A Hadtörténelmi Levéltár gyűjteményében fennmaradt, jelentős iratanyagból feltárható, hogy 1914 októberére a Budapest Hídfőparancsnokság 66 (lövészárkokból, tüzérségi tüzelőállásokból, betonfedezékekből vagy lőszerkamrákból álló) megerődített támpontból egybefüggő műszaki zárat alkotó védelmi övet építtetett fel, nagyjából a városhatárt követve, amelynek létét – lehetőség szerint – persze igyekeztek titokban tartani. A Hadtörténelmi Levéltárban fennmaradtak az építési dokumentumok is, amelyek alapján jól felismerhetőek az ütegállásoknak a hasonló mintát követő, ismétlődő szerkezeti elemei. Az egyik térképmű a megerősített pontok gyűrűszerű elhelyezkedését mutatja Budapest körül – és közöttük ott szerepel a Róka-hegy is. Bár a háború későbbi szakaszában, a hadi események alakulása kapcsán a Budapestet érintő fenyegetettség megszűnt, így a védvonal elveszítette jelentőségét, és a támpontokat kiürítették, az építmények egy része azonban még a második világháborúban is (beépülve az Attila-vonalba) használatban maradt, illetve – minden pusztulás ellenére – még ma is közülük mintegy 15–20 kutatható állapotban van. Ezek közé tartoznak a Róka-hegy emlékei is.
A hadirégész kollégák megállapították, hogy az általuk bejárt első világháborús erődítések helyszínéről régészeti korú (1711 előtti), ott helyben talált (in situ) leletet jelenleg nem ismerünk, ezzel párhuzamosan viszont a tábori erődítések emlékei (szögesdrótdarabok) a mai napig felfedezhetőek a terepen.
A Róka-hegy romjainak „rejtélye” tehát megoldódott. A természetvédelmi terület szegényebb lett egy középkori álommal – de Budapest, és azon belül Óbuda 20. századi, I. világháborús múltja gazdagabb lett egy roppant érdekes objektumegyüttes történetének tényeivel. (Budapest első világháborús erődítéseihez átfogóan lásd: Kulcsár Viktor, Budapest 1914. évi erődítése. Honvédségi Szemle, 2025. 153/1. 95–105. oldal.)
Kulcsár Viktor hadtörténésznek a Róka-hegyi kutatásról készített összefoglalója itt olvasható.
Budapesti Történeti Múzeum
(A közlemény és annak képi illusztrációja a BTM engedélye nélkül nem használható fel, továbbá a dokumentum kizárólag ebben a formában, módosítás nélkül terjeszthető. Részletek, idézetek vagy szerkesztett változatok közzététele csak a BTM előzetes engedélyével lehetséges.)