A német csapatok által megszállt Magyar Királyságban 1944. április 16-án kezdődött el a zsidósággal kapcsolatos „végső megoldás” végrehajtása. Előbb Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján, majd a következő hetekben – a magyar hatóságok intenzív közreműködésével – a teljes vidéki zsidóságot gettókba internálták, majd haláltáborokba deportálták, melynek következtében többségük különösen kegyetlen körülmények és szenvedések között veszítette el az életét. A fővárosban június folyamán jelöltek ki kényszerlakhelyként ún. csillagos házakat, a VII. kerületi gettót pedig novemberben alakították ki. Zsidó származású honfitársaink pokoli életkörülmények közé kerülve próbálták túlélni a borzalmakat, míg végül 1945 januárjának közepén kiszabadította őket a várost elfoglaló Vörös Hadsereg.
A Budapesti Történeti Múzeum, a főváros múzeuma úgy emlékezik és emlékeztet a holokauszt 80. évfordulójára, az áldozatokra és az ellenük elkövetett megbocsáthatatlan bűnökre, hogy kiválasztja várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményének egy-egy darabját és elmeséli a hozzá kapcsolódó történeteket. Az emlékév során így idézzük fel azokat az eseményeket, amelyek során a náci barbárság és annak kiszolgálói budapesti zsidó polgártársaink közel felének pusztulását okozták.
Április 16.
Első műtárgyunk egy akvarell. Borsos Lőrinc (Borsos János és Lőrinc Lilla) Csinos kis akvarellek II. (2015) című sorozatában (a Fővárosi Képtár tulajdona) a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel szimbolikussá váló fővárosi helyszíneit festette meg, méghozzá az egykor festőművésznek készülő Adolf Hitler akvarell zsánerképeinek naiv stílusában. A helyszíneken elkövetett bűnök leírása a képek hátoldalán olvasható. A Nyilas házban (Budapest, Thököly út 80., ma étterem) 1944–1945 fordulóján 200-300 embert, nagyrészt zsidókat kínoztak meg kegyetlenül, majd meggyilkoltak őket. A nyilas csoport vezetőjét, Kröszl Vilmost – harmadmagával – 1967-ben az ún. zuglói nyilasperben ítélték halálra és végezték ki.
Júnus 24.
A Budapesti Közlöny 1944. június 24.-én közölte a fővárosban élő zsidóság számára kijelölt csillagos házak listáját: 170 ezer embernek kellett mindössze két nap alatt beköltöznie mintegy 1800, sárga csillaggal megjelölt épületbe. Népes családoknak legfeljebb egy önálló szoba jutott, az embertelen körülmények elől sokan öngyilkosságba menekültek. A beköltözők június 25-e után csak 11 és 17 óra között hagyhatták el az épületet, a közlekedési eszközök használatát korlátozták számukra. A csillagos házak 10 százaléka volt Budán, 70 százaléka Lipótvárosban, Terézvárosban és Erzsébetvárosban. Az eredeti tervek szerint júliusban – a vidékiek elszállítása után – a fővárosi zsidóságot is deportálták volna. Ezt azonban Horthy Miklós kormányzó, elsősorban a romló hadihelyzet miatt, de részben az Auschwitz-jegyzőkönyv hatására is, megakadályozta. Ezzel egyidőben a semleges államok (Svájc, Svédország, Spanyolország, Palesztina, Portugália, Vatikán) budapesti képviseletei megkísérelték a lehető legtöbb emberéletet megmenteni. Több ezren jutottak menlevelekhez vagy menedékhez a „védett házakban”, az újlipótvárosi Szent István park környékén létrehozott ún. nemzetközi gettóban. A BTM Vármúzeum Fény és árnyék című állandó kiállításán több tárgy emlékeztet a vészkorszak időszakára.