Lakóház bontása és építése
Lelőhely-azonosító: 66780
Kulcsszavak: népvándorláskor, szarmata, szórvány
2020. június 3-án lakóház bontásával kapcsolatos gépi földmunkák régészeti megfigyelését végeztük. A lebontott épület alaptesteinek, illetve a kisebb melléképületek kiemelése során régészeti jelenség nem volt megfigyelhető. Ennek oka, hogy az alapárkokba visszapergő, friss bontási törmelékkel kevert anyag miatt a talajrétegek nem voltak értelmezhetőek. Az épülettől délnyugat felé kisebb (kb. 1,5×1,5×1 méteres) tárolópince került kiemelésre, itt kaphattunk némi képet a terület talajviszonyairól. A feltárt pincegödörben a befoglaló talajrétegek tisztításakor néhány régészeti korú (szarmata) edénytöredéket találtunk. (1. kép)
A kiürített telken 2020. július 4-én kezdték meg egy új lakóépület alapásási munkálatait. Az alapárkok indítási szintje 130,10 mBf szint körül, a bontás utáni tereprendezéskor elplanírozott felület volt. A 70 cm széles, 120-130 cm mély sávalapokban 40-60 cm mélységig modern kori bontási törmelékkel kevert, sötét szürkésbarna homok terült el. A felszíntől −70-80 centiméterig vörösesbarna homok, alatta a kavicsszórványos, sárga homokos altalaj jelentkezett. Az altalajt két helyen modern beásás vágta. Az alaprendszer közepén áthúzódó, az altalajba 30 cm mélyen egy kb. 60 cm széles, észak–déli irányú árok került elő, ennek a régészeti kora nem igazolható. Betöltése egynemű barna humuszos homok volt. A metszetfalak tisztításakor nem került elő további lelet. Az építési terület környezetéből, a Diófa utca 139. számú telken és a Csömöri út ezen szakaszán egy szarmata kori temetőrészlet ismert (BTM RA ltsz. 3065–2010).
Résztvevők: Gyenes Gábor régésztechnikus
Gyenes Gábor