Lakóház építése
Lelőhely-azonosító: 66780
Kulcsszavak: középkor, település
2020. április 16–17-én lakóházépítéssel kapcsolatos gépi földmunkák régészeti megfigyelése folyt, amely során középkori telepnyomokat tártunk fel.
Az építési terület a Caprera-pataktól nyugat felé emelkedő terepen, a régi cinkotai homokbánya bányagödrének a közvetlen közelében volt. A 80-as években készült EOTR térképen a patakmeder ezen szakaszán is jeleznek egy kisebb bányagödröt, de úgy látszik, a kitermelés bőven hagyott érintetlen területeket maga után. (1. kép)
Az 1071 m² nagyságú telken a tervezett alápincézett épületnek az utcafronttól mintegy öt méterre 25×12 méter oldalhosszú, 2-2,5 méter mély munkagödröt ástak. A telken korábban épületbontási munkák zajlottak. Az alapok kiszedése után a nyugat felé enyhén emelkedő felszínbe vízszintes síkot vágtak, ám ezzel nem bolygatták meg számottevően a talajrétegeket.
A planírozott felszín alatt recens bontási törmelékkel, szén- és salakszemcsékkel kevert, sötétbarna humuszos homokréteg, −70-80 centiméterig a humuszos homok feltalaj bolygatatlan, gyökérzettel átjárt zónája látszott. Az altalajba futó pettyes, foltos réteg csak az északkeleti zónában, 10 cm vastagságban volt észlelhető. Az altalaj és a humusz határa a 25 méter hosszú délkeleti szelvényfalban 150,27 – 151,22 mBf között változott, ami az eredeti tereplejtésnek is megfelelhetett.
Az altalaj kavicsszórványos áradási csíkokkal tagolt folyami homok, felső régiója enyhén löszös, kőzetlisztes. Jól osztályozott aprószemcsés, mészcsíkos, krioturbáció nyomaival tarkított durva homokos sóderrétegre feküdt fel, ami a munkagödör keleti sarkától 5-6 méterre hirtelen letört. A metszetben szépen követhetőek voltak a homokos, kavicsos lemosódási fázisok. Bár a homokos lemosódás és a kavicsszóródások által jelzett kitöltés keleti irányba süllyedő terepet mutatott, ami a patak bevágódása miatt indokolt, a homokos sóderrétegben a sóder rétegződése nyugat felé lejtő sávokat mutatott. A réteg teteje nyugat felé emelkedett, a 30-40 cm vastag humuszos fedés alatt a gödör nyugati végénél már szinte kibukkant a felszínre.
A pincetömb szedését két fázisban végezték: először az északnyugati felét markolta ki teljes mélységig a munkagép, majd a délnyugati oldal felől indult vissza a bejárat felé. Az első fogás kimarkolása közben az utcafronttól 6-10 (az északkeleti faltól 1-5) méterre a kialakult ideiglenes metszetfalban hullámzó aljú, elnyúló, humuszos betöltésű két objektum, illetve egy oszlophely jelentek meg. Az egyik beásás gyökerekkel erősen bolygatott volt, az aljának a kontúrja viszont még látható maradt. A tisztítás során kevés állatcsont-töredék, a másik objektumból pár kisméretű, középkori edénytöredék került ki.
A régészeti objektumok jellegüket tekintve három csoportba tartoznak. Egy részük vízszintes aljú, meredek rézsűs oldalú árok volt. Az altalajt 40-50 cm mélyen vágták, betöltésük barna, humuszos. Bemosódott rétegek nem voltak jellemzőek, bár a betöltések alsó régiójában megfigyelhető volt egy néhány centiméter vastag feliszapolódott, agyagosabb sáv.
Az egyik V átmetszetű árok a pincegödör nyugati sarka közelében a homokos sóderrétegbe volt ásva. A többi árokkal nem lehetett összefüggésbe hozni.
Két vízszintes aljú sekély gödröt az egyik árok átvágott. A betöltésük barna humuszos homok. Az egyik objektum jelentkezési szintjén felületben szenes, égett folt látszott. Nem jött leletanyag belőle, régészeti kora azonban nyilvánvaló.
A 30 cm átmérőjű, korábban említett oszlophely az altalajba 40 cm mélyen volt beásva. Betöltése sötétbarna, alja vízszintes, a fenekén a homok kemény, cementálódott.
Két objektumot csak a metszetben tudtunk megfigyelni, felszíni kiterjedésüket nem sikerült megfigyelni. Metszetükben az egyik árokra hasonlítottak, leletanyag nem volt bennük. (2. kép)
A munkaterület környezetében korábban nem ismertünk régészeti jelenséget. A feltárt középkori teleprészlet egy eddig ismeretlen lelőhely részét képezi. A kutatott terület kis mérete miatt nehéz következtetéseket levonni, de a jelek szerint a sóderes rétegben kerülték a földmunkát. A középkori objektumokat inkább a kőzetlisztes, homokos talajba mélyítették. A lelőhely a patak felé, illetve északi és déli irányban valószínűleg folytatódik.
Résztvevők: Gyenes Gábor régésztechnikus
Gyenes Gábor