Társasház építése
Lelőhely-azonosító: 66780
Kulcsszavak: középkor, település
A Cinkota egykori főutcájának tekinthető Batthyány Ilona és a Rózsalevél utca kereszteződésénél, a Rózsalevél utca Árpád-kori alapokon nyugvó evangélikus templommal szemközti oldalán található 888 m² nagyságú, bontás után üresen álló építési telken egy 178 m² alapterületű, sávalapokon álló épületet terveztek. A telken álló házakat 2019 végén régészeti megfigyelés nélkül bontották le. A bontást és az alaplemez felszedését követő tereprendezés után az eredeti, északkelet felé emelkedő felszínbe 25–100 cm mélyen bevágott, 169–169,5 mBf közötti felület maradt a sávalapok indítási szintje. A bontás utáni felszínen nagy mennyiségű középkori edénytöredék keveredett a törmelékes homokkal. Valójában ekkor több leletanyagot sikerült gyűjteni, mint amennyi az objektumokból az alapárkok kiásásakor előkerült. A társasház építésével kapcsolatos földmunkákra 2020. december 8-án került sor.
A 60 cm széles, 75–100 cm mély alapárkokban a kevert, törmelékes tereprendezéssel megbolygatott 20-25 cm vastag zóna alatt sötétszürke, kötött iszapos homok, majd 50-60 cm-es vörösesbarna homokréteg látszott. Az árkok aljában a meszes, világos szürkéssárga homok altalaj 20-30 cm vastagon jelent meg.
A 2019-ben lebontott épületek maradványai az árkok metszetében is felbukkantak. A helyszínrajzon (A) jelzésű épület a térképen még nem, de műholdas felvételen látszott. A telken álló építmények közül ez lehetett a legkésőbbi, amelynek építésekor az (I) és a (II) árok nagy részében elpusztult a régészeti korú rétegsor. A visszatúrt törmelékes anyag csak az alapok kiforgatása után látszott a metszetekben. A (B) épület alapozásából három sor tégla maradt meg az (V) árok keleti metszetében. Az épület alapjai jóformán az eredeti humuszos szintet sem vágták át, a felszíntől mindössze 40-50 cm mélyen lehettek beásva. A (C) épület nyomait nem lehetett megtalálni. Ez talán nyárikonyha lehetett, ami után egy kisebb, a metszetben 1 méter hosszan követhető, mészkövekből szárazon rakott falú, deszkapadlós tárolóverem maradt. Szintén a bontás után keletkezett a helyszínrajzon (D)-vel jelölt bolygatás, ami egy külső pince vagy tároló törmelékes visszatöltése lehetett.
A megfigyelés során nyolc objektum került elő, kettő esetében régészeti koruk nem igazolható teljes bizonyossággal. (1. kép)
Objektumleírások:
1. objektum: Kerek gödör az (I). árokban. Függőleges oldalú, feneke az árok aljánál mélyebben van, ezért teljes mélysége nem határozható meg. Betöltése fekete, sötétszürke, vörösesbarna homokos bemosódásokkal. Néhány középkori edénytöredék volt benne.
2., 3. objektum: Bizonytalan korú négyszögletes, függőleges oldalú, vízszintes aljú gödrök a (II). árokban. A 3. objektum betöltése sárga pettyes vörösesbarna homok volt. Ebbe ásták a 2. objektumot, amelynek betöltése szenes, kormos, hamus sávokkal tagolt, szürke, vörösesbarna vagy sárga pettyes kevert homok. Az árok aljába eső vörösesbarna betöltési rétegben egy csontváz feküdt, többé-kevésbé anatómiai rendben. A csontok egy részét a gép az árokásás során kiszedte. A borda- és lábcsontok alapján egy egészben kidobott fiatal kecske vagy birka teteme volt. Az objektumból más lelet nem került elő.
4. objektum: A (IV). árok északi metszetéből benyúló, kerek, 120 cm átmérőjű, meredek rézsűs oldalú, 70 cm-nél mélyebb gödör. Betöltése szürke, szürkésbarna, hamus, szénpettyes, vörösesbarna homokos bemosódásokkal. Tetején sekély, pár centis sárga agyagfoltos beásás. Leletanyaga kevés középkori kerámiatöredék volt.
5. objektum: Kb. észak–déli irányú árok az (V) sávalapban, szélessége a tetején 3,5 méter. Oldalai rézsűsek, bemosódottak. Teljes mélysége 1,20 méter körül lehetett. Az északi oldalán a (D) pince teljesen elpusztította a rétegeket. Betöltődése részben természetes. Alsó régiójában szürkésbarna homok, feljebb kevert, valamint szenes, kormos, paticsos égett agyagcsíkok látszottak. A szenes rétegekből néhány középkori kerámiatöredék pergett ki. A (B) épület alapja és a bontás utáni planírozás az indítási szintjét elvitte.
7. objektum: A (VII). árok déli végén lévő beásás. Függőleges oldalú, vízszintes aljú gödör. Betöltése homogén barna homok, leletanyag nélkül.
6. és 8. objektumok: Vert falú épület alapozásai. Mindkét beásás 60 cm széles, függőleges oldalú, vízszintes aljú alapárok, amely 30-40 cm mélységig vágott be az épen maradt felső rétegekbe. Az eredeti felszínhez képest ez 70-80 cm mélység lehetett. A maradványok a lebontott épületeknél sokkal korábbiak, de régészeti koruk nem bizonyos. Az 5. objektum betöltésébe túrt égett agyagos rétegek anyaga hasonló a 6. és a 8. betöltésében lévőhöz.
9. objektum: Az 5. objektumra ráásott, 40 cm mélyen, 50 cm szélességben bevágott függőleges oldalú beásás a V. árok nyugati metszetében a vert falú házhoz tartozhatott. A keleti metszetfalban nem látszott, a téglaalapozású (B) épület elpusztította.
Az árkok nagy részében, illetve az objektumok felső régiójában sárga agyagpettyes, kevert homokos mélyedések látszottak (vert/vályogfalú ház nyomai?). A planírozott szint alatt, az átkevert rétegben is voltak szétkent agyagos foltok, egybefüggő felületet azonban nem rajzoltak ki. A (IV). árokban, illetve a 4., 5. és a 7. objektumok felett 30-40 cm szélességben, a bolygatott szinttől 15-20 cm mélységig jelentkeztek. (2. kép)
A terület régészeti szempontból nem volt ismeretlen: a Rózsalevél utcai, ma evangélikus templom középkori előzményeit, a körülötte lévő temetőt és településnyomokat több feltárás során kutatták korábban.
Résztvevők: Gyenes Gábor régésztechnikus
Gyenes Gábor