Néprajzi Múzeum közműépítése
Lelőhely-azonosító: 15198
Kulcsszavak: középkor, település
2019. október 28. és 2020. november 18. között az új Néprajzi Múzeum külső közműépítéseinek régészeti megfigyelését végeztük. A múzeum épülettömbjéhez csatlakozó csapadék- és szennyvízcsatornák, illetve az épülettől északra, az egykori Rondó területén található szikkasztógödör kiásásakor zajlottak a földmunkák.
A vezetékek fektetésekor egy méter, az aknáknál két méterre kiszélesedő nyomvonalakon, a folyásfenék lejtésétől függően a jelenlegi felszíntől 1,5-3 méteres mélységig tárták fel a talajrétegeket. A felszín az épület környezetében nagyjából vízszintesnek mondható, magassága 106,1–107,6 mBf körül mozgott.
A múzeumépület délkeleti és a délnyugati, Dózsa György út menti falától induló csatornák az építési munkagödör visszatöltésében futottak, ezeknél csak a recens homokos visszatöltés látszott. Az épület északnyugati, Hősök tere felé eső oldalán a betonburkolat és a törtköves alapozás alatt egy méter mélységtől már a sárga homok altalaj jelentkezett.
Az épülettől északkeletre, a parkban (Rondó) futó nyomvonalak területén általában 1-1,5 méter feltöltéssel fedve modern kori törmelékkel keverten jelent meg a természetes feltalaj. Ennek ellenére voltak olyan szakaszok, ahol a feltöltés alatt közvetlenül a sárga homokos altalaj bukkant elő. A Rondó területén sok volt a régi közmű, ezek árkai is elérték az altalajt. A humuszos feltalaj felső régióját átkeverték a modern kori földmunkák és a tereprendezések.
Jellemző rétegsor az épület délkeleti sarkától a park felé 15 méterre lévő csatornaszakaszon: felszín (107,3 mBf), 140 cm homok, sóder, agyag (19. századi?) feltöltés, 20 cm sárga homok, 20 cm sárgásbarna homok, beiszapolódott középkori kerámiával, 10 cm sötétszürke iszapos homokcsík, 40 cm sárga homok, 20 cm centiméter között sötétszürke iszapos homok. Az épület keleti sarkának a 20 méteres körzetében középkori töredékek kerültek elő, azonban régészeti objektum nem került elő.
A szikkasztó telepítéséhez kiásott 20×20 méteres, négyzet alakú, 3,6 méter mély gödör falaiban az eredeti, természetes rétegsor nagyobb felületen volt látható. A 70-100 centiméteres feltöltés alatt a Városligeti-tó felé mélyülő, kb. észak-északnyugat–dél-délkelet irányú terepmélyedés látszott. A humuszos homokból fekete, agyagossá váló talaj teteje 106,3-ról 105,5 mBf szintre süllyedt, ezt a mélyedést sárga homok töltötte ki. A szikkasztó ásása során két objektum jelentkezett: a délkeleti falban egy rézsűs oldalú, barna humuszos homok betöltésű árok (1. kép), valamint az északnyugati metszetfalban a terepmélyedés alsó, vastagabb, fekete agyagos rétegében egy bizonytalan körvonalú beásás. (2. kép) Ez utóbbi betöltődésébe néhány középkori edénytöredék keveredett. A gödör az altalajt alig érte el.
A modern bolygatás és az építés nyomvonalas jellege miatt a múzeum építésekor előkerült középkori lelőhelyhez tartozó nyomokat északkeleti irányban is sikerült azonosítani.
Résztvevők: Gyenes Gábor régésztechnikus
Gyenes Gábor