Lakóház építése
Lelőhely-azonosító: 72911
Kulcsszavak: római kor, település, szórvány, középkor, szórvány
2020. szeptember 15. és október 7. között lakóházépítésekkel kapcsolatos gépi földmunkák régészeti megfigyelését végeztük. A két darab, egyenként 18×14 méteres területű kétlakásos, sávalapozású épülettömb alapárkainak, valamint a Kalászi köz 8. és a 10. telkek közötti közlekedőút vonalában kiásott közműárok területén szórvány középkori, szórvány római kori építési törmelék, edénytöredék, illetve egy ismeretlen korú, valószínűleg római kori árok került elő.
Az egykori Lenfonó és Szövőipari Vállalat megszűnése, majd épületeinek lebontása után a gyártelep belső, központi útja lett a Kalászi köz. Az üzem területét felparcellázták, családi, illetve társasházakkal épült be. A Kalászi, Nagyvárad és Pozsonyi utcák, valamint a Kalászi köz utcafrontja beépült. A telkek hátsó kerítései által közrefogva maradt egy 30×129 méteres beépítetlen terület, amelyet négy telekre osztottak fel. Ezek közül két telken kezdődött meg az építkezés. (1. kép) A háztömböket a 35×35 méteres építési telkek közepére tervezték, sávalap-rendszerük fedi a telkek mintegy 25%-át. Az alapozáshoz 80 cm széles, 103,80 mBf szinten lévő lavírsíkhoz képest 100-120 cm mély alapárkok lettek kiásva.
A 8/C telken a bontás után elterített törmelékes szint alatt ugyanabból származó, 50–80 cm vastag kevert, törmelékes feltöltés jelentkezett. Az üzemépületek alapfalai, falkiszedései és a közművek beásásai a sávalapok teljes mélységéig vágták át a talajrétegeket az összes alapárokban. A közművek, alapfalak építésekor okozott nagymértékű bolygatás miatt az eredeti rétegsor elpusztult, csak esetlegesen lehetett észlelni az üzem építése előtti terepszintet. A humuszos feltalaj az üzem építése előtti tereprendezéskor elpusztulhatott. Alsó, altalajba váltó homokos régiója (A) viszont a nyugati épületrészen a II., III., IV. árkokban 50 cm vastagságban megmaradt. Bár markáns domborzati elemeket nem lehetett felfedezni, a talajrétegek szintje alapján a terep északi irányban kissé emelkedhetett. Régészeti jelenségek a II., IV., V. és VI. árkokban jelentkeztek. (2.kép)
A II. árok déli végénél az altalajba iszapolódva két apró, mázatlan, fekete színű, talán középkori edénytöredék került elő.
A IV. árok keleti végénél egy homokos, agyagos betöltésű modern kori beásás betöltésének a tetején, illetve keleti oldalán néhány tegulatöredék került elő. A beásás körül salakos, fémhulladékos csík látszott, az üzem építését megelőző tereprendezés/feltöltés részeként. A beásás körül a talaj szennyezett volt, az (F) réteget megszínezte.
Az V. árok középső részénél egy lefelé fordított trapéz átmetszetű, kelet–nyugati irányú árok látszott a metszetfalakban. Lelet nem került elő belőle. Az (F) réteg átfut felette, egyben támpont lehet a régészeti korú járószint helyzetére.
Az (F) réteget szürkésrózsaszín, apró kavicsos, cementált durvahomokos járószint fedi. Anyaga hasonló a 19. századi útburkolatokéhoz, a fölötte lévő kevert, planírozott rétegben is volt néhány kisebb tegulatöredék. Az árok déli végénél egy 60 cm mély, 1,60 méter hosszan követhető beásásban nagyobb mennyiségű római tegulatöredék volt, azonban a jelenség nem volt régészeti korú.
A VI. árok keleti végén ugyanilyen, bár mélyebb beásás jelent meg. A tegulatöredékek mellett a betöltésbe kő- és betondarabok is keveredtek.
A 10/a telken a leendő épület nyugati felében nem maradtak meg természetes talajrétegek.
A VII. árokban a modern feltöltés 90 cm vastag volt, alatta a másik épületnél már megfigyelt (F) réteg. Az alapárkok alja felett 10-20 centiméterre hullámzó szintű, kemény, cementálódott homokos padka látszott. Valószínűleg ez természetes jelenség, amelyet nyugati irányba a modern bolygatásig lehetett követni. Az (E) és az (F) rétegekben néhány tegulatöredék és egy vörös, égett tapasztástöredék volt megfigyelhető.
A VIII. árokban egy mészkőkváderekből rakott, 50 cm széles újkori falalapozás került elő. Az alapfal leért az árok aljáig. Keleti oldalán a metszetfalban a cementálódott homok nagyobb rögökké állt össze, két-három sor vastagon szinte falazatnak látszott (H). Sárgásszürke homok töltötte ki a rögök közti teret. Az árkok tisztítása során néhány római kori edénytöredék került elő, ebből egy darab a homokos padkába cementálódva.
A két épület területén a talajrétegeket a modern kori beépítéssel, majd bontással járó földmunkák erősen roncsolták. Használható rétegsor a telkek keleti felében maradt meg, dacára annak, hogy ezen a területen is épületek álltak korábban. A terület több fázisú feltöltődése utáni utolsó felszín magasabb része a mostani felszín körül lehetett. A 103,00–103,30 mBf között változó (F) réteg az SE–7 árok kiásásakor lehetett a feltalaj.
A római épülettörmelékhez köthető objektumnak az értelmezhető árokszakaszokon nem volt nyoma. Komolyabb feltöltés nyoma a gyár építésén nem látszik, így valószínűtlen, hogy a törmelék töltőanyaggal került volna ide. A 10/A épület területén a természetes (F) rétegbe iszapolódva is előfordult tegula.
A római kori építési törmelék a közvetlen közelből származó épületből kerülhetett a tereprendezéskor a modern kori rétegbe. Az építési terület környéke két telek kivételével teljesen beépült. Régészeti megfigyelés viszont nem történt a beépítés előtt, ezért nem valószínű, hogy a lelőhellyel kapcsolatban további adatokat sikerülne nyerni.
Résztvevők: Gyenes Gábor régésztechnikus
Gyenes Gábor