BKISZ szennyvízcsatorna
Lelőhely-azonosító: 72911
Kulcsszavak: őskor, neolitikum, rézkor, bronzkor, település, szórvány, római kor, település, szórvány, újkor, út, réteganyag
A Budapesti Történeti Múzeum 2020. március 26. és szeptember 8. között a „Budapest Komplex Integrált Szennyvízelvezetése” projekt VII. ütemével kapcsolatos gépi földmunkák régészeti megfigyelését végezte, amely során őskori (újkőkor, kora bronzkor?) szórványleletek, telepnyomok, valamint római kori épületomladék került elő.
A 2020-ban épített szennyvíz-gyűjtőcsatorna gerincvezetéke az Aranyvölgy utcai, Mocsárosdűlő alatt futó ág csatlakozásától a Bécsi út és a Szőlővész utca találkozásáig nyíltárkos technikával, mintegy 1250 méter hosszú nyomvonalon, 80–150 cm széles munkaárok megnyitásával épült, kb. 1500 m2 felületen. Az árok relatív mélysége a terepszint függvényében 3,2–5 méter között változott. A gerincvezeték nyomvonala az úttest és a térkőburkolatú járda között futó kerékpárút alá lett tervezve.
Az árok indítási szintje az Aranyhegyi úttól a 17. telekig 107,30–13,85 mBf szint között, onnan az Óvár utcáig 114,52 mBf szintig emelkedett, a Szőlővész utcát 115,30 mBf szinten érte el. (1. kép)
A korábbi megfigyelésekkel összhangban az Aranyhegyi út felől indulva egy méter vastag modern feltöltés alatt 40-50 cm feketésbarna, agyagos homok jelent meg, alatta sárga agyagos homok, majd 1,75 méter mélységtől homokos csíkokkal, illetve cementálódott padkákkal tagolt dolomitsóderes hordalék bukkant elő. Ez utóbbi az Aranyvölgyben, illetve hordalékkúpként a Mocsárosdűlő Aranyhegyi-patak menti zónájában változó vastagságú természetes feltöltődéssel borítva mindenütt megtalálható. Ez a rétegsor látszott az Aranyhegyi út – Aranyvölgy utca sarkától az 1. házszámig tartó szakaszon végig. A tisztításkor szórvány római kori és őskori (újkőkori, rézkori?), egy ismeretlen, talán római kori árok, valamint néhány kisebb őskori beásás jelentkezett.
Tovább haladva nyugat felé a 4. házszám előtt a sóderes réteg már 3,10 méter relatív mélységben jelentkezett, a hozzá tartozó sötét szürkésbarna iszapos homokot az Arany-hegyről lemosódott feltöltődés fedte. Az 5. házszám előtt a feltöltődés 180 cm vastag volt, a 7. házszám előtt a terepemelkedés miatt már 310 cm-es lett. A sóderes hordalékréteget nyugat felé elveszítettük, a földmunka a továbbiakban nem érte el.
A burkolattól 160–280 cm mélységben jelentkező sötét sárgásbarna színű agyagos, löszös rétegbe viszonylag sok apró paticsmorzsa, valamint szórvány őskori (rézkor, bronzkor) edénytöredék keveredett. A lecsúszott kultúrréteg az 5. és a 7. házszám közötti szakaszon volt követhető.
A 9–13. számú telkek között húzódott az egykori Aranyhegyi téglagyár bányagödre. A sárga, meszes agyagréteget égett agyagos, illetve téglatörmelékes, égetési hulladékos feltöltés fedte. A feltalaj itt már nem volt meg.
A 15–16. házszám előtt 60 cm feltöltés, majd feketésbarna agyagréteg alatt 5,60 méter mélységig sárga meszes agyag látszott.
A 17. házszám előtti aknától nyugat felé 60 cm modern feltöltés alatt kezdődött az eredeti humuszos réteg. A felső zónájából római kori tegulatöredékek kerültek elő, az agyagos altalajban bemosódott oldalú, nem túl mély őskori beásás látszott. (2. kép)
A római kori omladék az Aranyvölgy utca 19/A alatti épületmaradványok a vasútépítés és a 10-es főút felújításakor dokumentált, hegyről lecsúszott törmelékzónájának a keleti irányú kiterjedését határolta le. A zóna a 18. házszám előtt is kitartott, de a 19. szám előtt már nem sikerült megfigyelni.
Az agyagos altalaj a 20. számú telektől nyugat felé fokozatosan eltűnt. A 23. házszám előtt már 220 cm mélyen, az árok aljában látszott, a hegyoldalról több fázisban lemosódott laza iszapos homok töltődött rá. A feltöltődés korát mutatta, hogy még 1,90 méter mélységben is újkori edénytöredék, vas jött belőle. Az újkori leletanyag csak szórványosan fordult elő, nyugat felé teljesen elfogyott. Az Aranyvölgy utca és Óvár utca találkozásánál 170 cm mélyen jelent meg az iszapos homok feltalaj.
Az Óvár utcai ágra történő rákötéshez ásott fejgödörben 150 cm mélyen mészkőkváderekből rakott újkori utat vágtak át. Az Óvár utcától a Bécsi úti végpontig továbbra is a hegyoldalról lecsúszott homokos rétegek jelentkeztek. A sárga homok altalaj 2-2,8 méter mélységben volt mérhető, a 45–46. házszám előtt már nincs nyoma. Itt a sötétszürke iszapos homokot kőtörmelékes durva homokos réteg fedi, ami a régi Bécsi út 19. századi fázisához kapcsolódhat. A 19. házszám és a Bécsi úti végpont között nem volt nyoma régészeti jelenségnek.
A 2014 novemberében az Aranyvölgy utca 19/A alatt már kimarkolt állapotban dokumentált római kori épületmaradványok, a Budapest–Esztergom vasútvonal 2013–2014-es felújításakor végzett megfigyelések, valamint a 10-es főút elkerülő szakasza építésének részeként az Aranyvölgy utcában végzett útrekonstrukciós munkák alkalmával már sikerült azonosítani a csatornázás során dokumentált lelőhelyeket. A római kori településmaradvány azonos az Alföldy Géza terepbejárási naplójában rögzített adattal.
A hegyoldalon lecsúszott szórvány őskori lelet a vasútfelújításkor került elő. Újkőkori telepmaradványok a Pomázi út–Aranyhegyi úti csomópont átépítésekor a vasúti sínek déli oldalán kerültek feltárásra.
Eddig ismeretlen telepnyomról az Aranyvölgy utca 17. szám előtt előkerült őskori gödör esetében beszélhetünk; korábban ebben a zónában csak római kori jelenségek voltak ismertek.
Résztvevők: Hajdu Barbara régész, Fényes Gabriella régész, Gyenes Gábor régésztechnikus
Gyenes Gábor