Lakóház építése
Lelőhely-azonosító: 62624
Kulcsszavak: őskor, rézkor, település, réteganyag
2020. szeptember 15. és október 7. között lakóházépítéssel kapcsolatos gépi földmunkák régészeti megfigyelését végeztük, amely során őskori (rézkori) telepnyom került elő.
A megfigyelés kezdetén a földmunka már előrehaladott állapotban volt, a munkagödör falainak a tisztítására és felmérésére, illetve az 1 darab régészeti objektum esetében kisebb rábontásra volt lehetőség. A 978 m² nagyságú telken az utcafronti rézsű megnyitásával mintegy 495 m² területen folyt földmunka. A 15×30 méteres oldalhosszú munkagödör az eredeti felszíntől (123,90 mBf–125,80 mBf) 1–3, 2 méter mélyen vágta át a talajrétegeket.
A füves felszín alatt 40–60 cm mélységig barna, általában kevert, (kertművelés által) átforgatott humuszos homok jelentkezett, majd sárgásszürke, homokos csíkokkal tagolt löszös altalaj. A humuszos rétegbe néhány modern kori, mázas edénytöredék, és üveg keveredett, ezektől eltekintve tisztának volt mondható. (1. kép)
A talajrétegek tisztításakor az északnyugati hosszú metszetfal déli, utca felé eső részén egy darab régészeti korú beásás (őskori gödör) került elő. Az átforgatott humuszos rétegből néhány rossz megtartású, szórvány őskori edénytöredék került elő. A beásás környezetében a humuszos réteg vastagabb volt, az objektum alig vágta az altalajt. Kapcsolódó kultúrréteg, vagy járószint egyik metszetfalban sem volt megfigyelhető, a homokos, lejtőmozgásnak kitett területen a tereplejtés és/vagy a kertművelés miatt tűnhetett el.
Az 1 méter átmérőjű kerek, vízszintes aljú gödörnek nagyjából a fele nyúlt be a munkaterületre. (2. kép) Nyugati irányba 40–50 centiméter rábontást végeztünk a telekhatár vonaláig. A gödörfenék feletti, 10 cm vastag, kemény, hamus, szénszemcsés betöltési rétegben több edényből származó, nagy méretű, rézkori kerámiatöredékek feküdtek egymáson. Ezeken felül kevés állatcsont, kovaszilánk, obszidiánszilánk, és egy pici bronz (vagy réz?) darabka került elő az objektumból. A leletanyag nagy részét adó hamus szint felett kötött sárgásbarna réteg látszott, vörös égett agyagos foltokkal, innen nem került elő leletanyag. A betöltés utolsó fázisában a természetesen bemosódott barna humuszos homok jelentkezett, néhány kisebb edénytöredékkel, amik a réteggel együtt kerülhettek a gödörbe. A beásás körül, de főleg alatta az altalaj kifehéredett, meszes, kötöttebb. (3. kép)
A feltárás környezetében több régészeti korszak településnyomai ismertek. Az Aranyhegyi-patak mentén újkőkori, valamint rézkori telepek, illetve római kori temető ismert. Az Arany-hegy keleti lábánál a Mocsárosdűlő felől felkúszó újkőkori és kora bronzkori telepek, római villa került korábban napvilágra. Aranyhegy, illetve Ürömhegy magasabban fekvő részein római kori villagazdaságok, temetkezés nyomai kerültek elő, őskori leletanyag azonban csak szórvány formájában bukkant fel.
A jelen megfigyelés során előkerült beásás a 123 mBf körüli indítási szintjével az eddigi legmagasabban előkerült őskori objektum.
Résztvevők: Gyenes Gábor régésztechnikus
Gyenes Gábor