Többlakásos épület építése
Lelőhely-azonosító: 66780
Kulcsszavak: középkor, Árpád-kor, település, falu, építési áldozat
2019. március első hetében a Budapesti Történeti Múzeum megkeresést kapott régészeti megfigyelésére a XVI. kerület Budapesti út–Nemez utca–Levedi utca–Etelköz utca által határolt telken egy többlakásos, többszintes épület építéséhez. Tájékoztatásuk szerint a földmunka már készen volt, a területet nyitott állapotban lehetett megfigyelni.
A megfigyelést 2019. március 4-én Gyenes Gábor kezdte meg, aki egy, a sávalapozással tervezett épülettömbök által körbezárt udvar alatti, 3,70 méter mély, kb. 42×25 méter + rámpa alapterületű pincetömb kiásott gödrét találta a helyszínen. A metszetfalak tisztításakor a következő rétegsor volt dokumentálható: a munkagödör alsó régiójában meszes, agyagos, kagyló- és osztrigahéj-töredékeket tartalmazó üledék, illetve az erre települt sóderes-homokos dunai hordalék látszott. A jelenlegi felszín alatt bolygatatlan állapotban maradt a humuszréteg és az altalaj. Az eredeti, történeti korú terepszint a maival nagyjából azonos lehetett. A tisztítás során a metszetfalakban összesen 9 darab beásás kontúrja rajzolódott ki, ezek mindegyike elérte az altalajt. Négy objektumból állatcsont, és kevés Árpád-kori edénytöredék került elő. Az egyik beásás házhelynek tűnt, humuszos betöltésébe kevés vörös, égett paticsmorzsalék is keveredett. (A későbbiekben, a feltárás során kiderült, hogy nem az.) A tűzhely nem látszott a metszetfalban. A gödrök leletszegénységét részben az indokolja, hogy bontásra nem, csak a metszetfal tisztítására volt mód. Az objektumok a pincetömb északkeleti, délkeleti és délnyugati metszetében jelentkeztek, a munkagödör délkeleti oldala felé sűrűsödtek. Valószínűleg a pincetömb területén is lehettek beásások.
A munkaterülettől délnyugatra, az Etelköz utca 7. alatt 2018-ban végzett megfigyelés során egy ismeretlen korú, leletanyag nélküli beásás került elő, ami a lelőhely ilyen irányú kiterjedésére utal. Az Örökségvédelmi Hatóság értesítése után helyszíni szemlére, és a további feltárási munkákkal kapcsolatos egyeztetésre került sor. A beruházó a márciusi események után Előzetes Régészeti Dokumentációt készíttetett a Várkapitányság Zrt.-vel, majd ezt követően június végén kezdtük meg az ásatást.
Az első ütemben a kiásott pincetömb déli oldalán végeztünk feltárást kb. 120 m2-es területen. Itt vermet, egy földbeásott ház egy részét, és két ároknak a területre eső, egymással nagyjából derékszöget bezáró részletét tártuk fel. Ahogy az ásatás későbbi szakaszaiban is jellemző volt, elég kevés leletanyag, néhány állatcsont, és az Árpád-korra keltezhető kerámiatöredékek kerültek elő az objektumokból. (1. kép)
A második ütemben szeptember közepén a pincegödör rámpa felőli (északi) részén, a rámpa két oldalának lehumuszolásával, majd feltárásával folytattuk a munkát. Itt elszórtan hat árok-részletet találtunk. Ezt követte egy keskeny sávban a keleti−délkeleti oldal feltárása. Ekkor derült ki, hogy a nyáron feltárt rész kimarkolásánál túlbontották a gödröt, ezzel megsemmisítve a félig feltárt veremházat. Ezen a területen egy újabb árokszakasz, valamint kilenc további verem került napvilágra. A területen egy különleges objektum is előkerült: egy szájjal lefelé fordított edény töredéke, amelyben két vas késpengét is találtunk. Sajnos az edény felül lévő része (feltehetően már jóval korábban) megsemmisült, így a valószínűsíthetően áldozati edénynek csak a felét sikerült kiemelnünk. Körülötte más régészeti jelenséget nem találtunk. (2. kép)
A harmadik ütemben, október végén került sor a keleti oldal teljes maradék részének feltárására. Ekkor kezdett kirajzolódni az árkok rendszere, amelyek a teljes területet merőleges raszterben behálózták. Itt a korábban megtalált árkok folytatásain kívül további két árkot tártunk fel: egy széles, sekély munkagödröt, amelyben két őrlőkövet is találtunk, valamint tizenhárom további, változatos szélességű és mélységű vermet. (3. kép)
2020 májusában a terület nyugati oldalán folytattuk az ásatást a negyedik ütemmel. Az előzetes megegyezés alapján a lépcsőház kiugró tömbjéig teljes felületű feltárást végeztünk, onnantól északra pedig csak az épület sávalapjainak vonalában tártuk fel a területet. A felület déli részén nagyobb sűrűségben voltak az objektumok, míg észak felé egyre kevesebb mutatkozott. A feltárt terület déli sarkában kb. 2,5×2,5 méter alapterületű objektumot találtunk egy nagyjából egy méter hosszú nyúlvánnyal. A jelenség valószínűleg veremház lehetett, azonban a korábban feltárthoz képest semmifelé leletanyag, illetve oszlophely sem mutatkozott. Ezenkívül korábbi árkok folytatásait, valamint négy további gödröt találtunk.
A leletanyag előzetes megfigyelése alapján megállapítható, hogy a telep az Árpád-korban, feltehetően még a tatárjárás előtt létezehetett. Elképzelhető, hogy épp a mongol invázió vetett neki véget. A terület ezután évszázadokon keresztül mezőgazdasági művelés alatt volt, ennek köszönhetően maradtak meg a feltárt objektumok, illetve ennek köszönhető azok felsőbb részeinek pusztulása is. Az ásatáson háborúra vagy erőszakos eseményekre utaló jelet nem találtunk. Ez arra utal, hogy a területet elhagyták. Felmerült, hogy a telep esetleg megegyezik az oklevelekben Cinkotával határos Nemes vagy Nagyos falvak valamelyikével, amelyek feltehetően a tatárjárás során néptelenedtek el.
Résztvevők: Takács Ágoston régész, Gyenes Gábor régésztechnikus, Viemann Zsolt geodéta
Takács Ágoston