Lelőhely-azonosító: 66154, 15635, 42729
Kulcsszavak: kora újkor, újkor, temető
2020. január 23. és 2020. január 24. között a fenti címen közműépítési munkához kötődő régészeti dokumentációs munkára került sor.
Múzeumunk a médiából értesült, hogy emberi csontokat találtak a Városháza udvarán. A helyszínen dolgozók elsőként a rendőrséget hívták, akik a helyszínelést követően elszállították az emberi maradványokat. Minket csak később sikerült értesíteni, és mire a helyszínre érkeztünk, a közműárkot már teljesen kiásták, emberi csontok sehol sem látszottak.
Az orvosszakértő szerint 50-100 évvel ezelőtt eltemetett emberek maradványai kerültek elő. Ezt a terepi tapasztalatok nem támasztották alá, hiszen a kb. 1,4 m mély árok legalsó rétege, melyből a csontok is előkerültek, ennél jóval régebbinek bizonyult.
A kb. 20 m hosszú, 1,5 m széles árokban a felszíntől mérve kb. 40-50 cm mélységig 20. századi planírozási réteg jelentkezett, amely alatt egy meszes-habarcsos rétegsáv mutatkozott. Ez alatt a műemléki épület téglaanyagával megegyező téglatörmelékes réteg jelezte az építkezés relatív idejét. Ez alatt kb. 30-40 cm vastagságban egy olyan sárgásszürke színű, erősen kevert réteg mutatkozott, amelyből a metszetfal tisztítása során emberi csonttöredékek bukkantak elő a közműárok teljes hosszában. Ezzel egyértelművé vált, hogy a korábban megtalált maradványok nem egy magányos sír nyomai voltak, hanem egy olyan réteg leletei, amelyben egy megbolygatott temető csontjai is megtalálhatók voltak.
Ez a réteg, és így az emberi maradványok is az Invalidus ház (a mai Főpolgármesteri Hivatal) építését megelőző földmunkák során, a terület rendezésekor kerülhettek ide. A telek nyugati felén állt ugyanis egy török kori imahely, az úgynevezett Szépmecset, amelyet 1735-ben bontottak le. A dzsámi megérhette ugyan az Invalidus ház építésének befejezését, de a hozzá kapcsolódó temető viszonylag hamar építési területté válhatott.
Nem tudjuk, hogy a közműárok mélyítése során hány emberi csont semmisülhetett meg. A médiában is megjelenő nagyobb csontok is csak azért váltak ismertté, mert az egyik munkás az árok szélén „kalóz jelet” (koponya, és alatta két keresztbe rakott combcsont) formált belőlük, végül egy lelkiismeretes biztonsági őr felhívta a rendőrséget.
Résztvevők: Szolnoki Tamás régész
Szolnoki Tamás – Daróczi-Szabó László