D3 raktárcsarnok építése
Lelőhely azonosító: 70009
Kulcsszavak: őskor, kora bronzkor, Nagyrév-kultúra, temető, urnás-hamvasztásos temetkezés, népvándorláskor, kora és közép avar, temető, lovas temetkezés, késő középkor, település
A XXI. kerület, Weiss Manfréd út 5–7. szám alatt található területen (hrsz. 210012/18) 2020. május 18.–augusztus 27. között régészeti megfigyelést és teljes felületű feltárást végeztünk. A tervezett beruházás területén 2020. január és március között a Várkapitányság Nonprofit Zrt. vezetésével 940 m2 nagyságú területen került sor egy próbafeltárásra. Az általuk nyitott árkokban 55 db népvándorlás kori sírt dokumentáltak, majd 48 feltárását végezték el. A sírokat az avar korra keltezhetjük, azonban a területen Árpád-kori telepjelenségeket is azonosítottak.
A leendő raktár területén eleinte 124 m2 feltárására kaptunk engedélyt, majd a későbbiekben körvonalazódott, hogy az újonnan tervezett épület alapozásához szükséges, 8–9 méter mélységbe fúrt cölöpök az avar kori temető nagyobb területét érintik, így végül 483 m2-en végeztünk teljes felületű feltárást, amelyből 429 m2 bizonyult régészeti szempontból pozitívnak. (1. kép) A nagyobb terület feltárásának szükségességét Budapest Főváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya és az Ásatási Bizottság is alátámasztotta.
A terület régészeti szempontból kiemelt fontosságú, hiszen közvetlen környezetéből több lelőhely is ismert. A II. katonai felmérés (1819–1869) térképén jól látható, hogy a szóban forgó területen egykor egy ÉK–DNy-i irányú dombhát húzódott. Ennek az egykori dombhátnak az ÉK-i csücskén, annak ÉNy–DK-i irányú lejtőjén sikerült rábukkanni az azonos tájolású, diagonális szerkezetű avar kori temetőrészletre. Ez a dombhát, amely a 19. századi térképen még jól látható, mára eltűnt, mivel a kikötő kiépítése során a dombhátat és környezetét erőteljesen átalakították. Az elmúlt évtizedekben a Szabadkikötő területén végzett építkezések és földmunkák régészeti megfigyelése során a főváros régészeinek már több lelőhelyet sikerült azonosítaniuk. Az előbb említett dombhát környezetéből ismerünk őskori, avar kori, Árpád-kori temető- és településrészletet, illetve késő középkori településhez tartozó objektumokat.
Munkánk során a gépi erővel nyitott hat árok közül ötnek a mélyítése során régészeti jelenséget találtunk. (2. kép) Az altalaj néhol több mint 5 méteres mélységben jelentkezett, ez a mélység főleg a terület keleti felében volt érzékelhető, ahol kb. 3–3,5 méter vastagságú újkori feltöltés alatt 1–1,5 méter vastag humuszréteg volt megfigyelhető. A keleti sávban (3. árok), azaz a mélyebb szakaszon egy alacsonyabb ártéri szintet, egy mocsaras-lápos területet sikerült megfognunk. A régészeti jelenségek egy része már a humuszban/szubhumuszban is megfigyelhető volt, jelentkezési szintjük 99,84–101,01 mBf közé tehető.
Összesen 80 db avar kori sírt azonosítottunk, melyekből 52 feltárására nyílt lehetőségünk, 28 temetkezést pedig foltként dokumentáltunk. Azokat a sírokat, amelyek nem estek a cölöpözés vonalába, nem tárhattuk fel. Emellett előkerült még három kora bronzkori urnatemetkezés (Nagyrév-kultúra, Kr. e. 2200–1900) és néhány késő középkorra keltezhető objektum (pl. árok) is.
A sírok többnyire ÉNy–DK-i tájolásúak voltak, ettől csak néhány eset tért el Ny–K-i irányba. Többségük a korabeli sírrablás áldozatául esett. A rablás során ásott gödör minden esetben a felsőtestre és medence tájékra irányult. A temetkezésekhez készített sírgödrök lekerekített sarkúak és téglalap alakúak voltak. Hosszanti oldalaiknál olykor padkát, vagy úgynevezett „füleket” alakítottak ki. A hosszanti oldalba vájt, egykor valószínűleg sírépítményhez tartozó két-két füllel ellátott sírgödröket életkorra és nemre való tekintet nélkül alkalmazták. A fejnél-lábnál gyakran lemélyítették a sírgödör alját, ami feltehetően a kerevet (halotti ágy) vagy ácsolt deszkaláda lábainak helyéül szolgált. A korabeli bolygatás ellenére is megfigyelhető volt, hogy az elhunytakat háton fekve, nyújtott helyzetben tették a sírba. A karok a váz mellett nyújtva, néhány esetben a kezek a medencére helyezve feküdtek.
Néhány sír esetében lovat is temettek a halott mellé. (3. kép) A BTM által vezetett ásatás alatt három lovas temetkezést tártunk fel, amelyeknél minden esetben a teljes lovat azonos tájolással a halott bal oldalára helyezték. A bolygatás nemcsak az emberi vázakat, hanem a lovakat is érintette. A lovak mellett kengyelt, hevedercsatot és ezüst vagy bronz kantárvereteket találtunk.
A halottakat viseleti elemeikkel (övveretek, övcsatok), használati eszközeikkel (tűzkészség, pipereszett, orsógomb, fatokos vaskés, csontfésű), ékszereikkel (karikaékszerek, karperec, gyöngyök, fülbevalók) és fegyvereikkel (lándzsa, nyílhegy) temették el. (4–5. kép) A feldolgozás jelenlegi állása szerint, valamint a leletanyag és a temetkezési szokások alapján a temetőrészlet használatát a kora és közép avar korra tehetjük.
A két intézmény ásatásának köszönhetően 135 db avar kori sír foltjának dokumentálása történt meg, amelyből 100 sír feltárására volt lehetőség. Sikerült az avar kori temető nyugati, déli és keleti oldalát lehatárolnunk. A jelenlegi beruházás területétől északra, és a leendő raktár cölöpökkel nem érintett épületrésze alatt még további avar kori sírokra lehet számítani.
A Weiss Manfréd út 5–7. szám alatt álló telken 2020. augusztus 27-én a kivitelező befejezett minden olyan jellegű földmunkát, ami a régészeti jelenségek jelentkezési szintjét érintette.
Résztvevők: Mészáros Boglárka ásatásvezető régész, Fodor Fanni régész, Kelemen Zsófia Zsuzsanna régésztechnikus, Schmidt Nikolett régésztechnikus, Soós Rita régész (MNM), Schilling László régész (MNM), Gyenes Gábor régésztechnikus, Kovács Tibor geodéta, Juhász Gergő (Lowpoly 360 Kft.) geodéta
Mészáros Boglárka