Négylakásos lakóépület építése
Lelőhely-azonosító: 66476, 66800
Kulcsszavak: római kor, réteganyag, kora újkor, ciszterna
A Budapesti Történeti Múzeum 2020. február 11-én régészeti megfigyelést végzett Budapest XI. kerületében, a Rozsdafarkú utca 1684/8 helyrajzi számú telken négylakásos lakóépület építése kapcsán.
Beruházó/kivitelező részéről telefonos egyeztetés során kaptam az információt, miszerint az épület alaptestének helyét már kiásták az előző év folyamán, és kérik a mielőbbi helyszíni kiszállást. A munkaterületre a jelzett napon kimentem, és a következőket tapasztaltam: a délkelet felé lejtő domboldalon kialakított, az északi perem közepén terepszinttől mérve 1,8 méteres mélységű lavirsíkban sávalap, illetve pilléralapok lemélyülése látszott. A munkagödör oldalfalaiban humusz, alatta pedig sárga agyagos altalaj mutatkozott, amelyeket adott helyeken megtisztítottam, hogy értelmezni tudjam a jelenségeket. A munkát nehezítette az a körülmény, hogy a hónapokon át szabadon álló rétegsorokat csapadék érte, határaikat összemosta, majd a talaj rendkívül szárazra kiszikkadt, helyenként növényzet is megjelent. A magas oldalfal és sávalap közötti keskeny sávban való tartózkodást megtámasztás hiányában a csúszás és beomlás veszélye fenyegette. Ez utóbbi korlátozta a letisztítást, nehezítette a fotódokumentálást, a rajzi dokumentálást pedig már nem tette lehetővé.
A nyugati oldalfal közepén a humusz átkaparásakor kékeszöld (római kori?) üvegtöredék került elő a 25–45 cm vastag humuszos rétegből, ebben modern közmű is megfigyelhető volt.
A déli részen két, kővel kirakott kerek ciszterna látszódott a sávalap oldalfalaiban. Az egyik alappont helyében található délnyugatinál újkori tégla is volt a jelenség oldalfalában. A lelet, illetve a környéken végzett régészeti szaktevékenység általi párhuzamok alapján is kora újkori tárolóvermekről lehet szó. A keletebbre fekvő ciszterna humuszos betöltéséből a sávalap oldalfalának letisztításakor állatcsont-töredékek és egy római kori edénytöredék került elő. (1. kép) A délkeleti oldalfalban a jelenségtől déli irányban 2 m-es hosszon 65 cm vastag humusz látszott, amelyről nem dönthető el, hogy egy további beásáshoz tartozik-e.
Az északi oldalfal közepén megközelítően 2,3 m hosszan, 1,2 m mélyen sárga agyagos és sötétbarna humuszos, vékony berétegződések váltakoztak teknőszerű metszetet mutató jelenségben. Nem állapítható meg, hogy a bemélyedés gödör- vagy árokszerű objektumhoz tartozik-e, vagy esetleg természetes eredetű lehet; a kora sem ismert, mivel sem régészeti, sem egyéb korú lelet nem került elő. (2. kép) Így a régészeti megfigyelés nélkül már elvégzett földkitermelés következtében a jelenségnek sem kiterjedése, sem jellege, sem kora nem határozható meg.
Résztvevők: Kurunczi Mónika régész
Kurunczi Mónika