Optikai kábel fektetése
Lelőhely-azonosító: 14999, 66476, 66800
Kulcsszavak: őskor, neolit, római kor, réteganyag, középkor, település
A Budapesti Történeti Múzeum 2019. október 1-től 2020. június 11-ig végzett régészeti megfigyelést több szakaszban, szünetekkel tarkított munkaütemezéshez igazodva. A több utcát felölelő munkálatok a Zsázsa utca 5. szám előtt, a Rupphegyi út Törökbálinti út felé eső szakaszán, és a Madárhegyi út déli felén hozott régészeti szempontból pozitív eredményt a 1713/5, 1115/16, 1715/7, 1299/1, 1323/8, 1581, 1528/22 helyrajzi számokon.
A Madárhegy magaslatának déli oldalán elhelyezkedő Zsázsa utcában két szemközti ház (5. a nyugati és 8. a keleti oldalon) alapásásából ismerünk középkori telepjelenségeket. Jelen munka során a nyugati oldalon kiásott közműárokban három objektumot észleltem. A metszetfalak letisztítását követően fotó- és rajzi dokumentálásra került sor, leletanyag nem került elő. A lelőhely kontextusa alapján a jelenségek feltételesen a középkorhoz köthetők.
A Madárhegy délnyugati lejtőjén, a Madárhegyi úton a Kányakapu utca felől déli irányban haladó keskeny nyomvonal a keleti járda mentén került elvezetésre. Egyes szakaszain a Sasad Resortok telkei helyezkednek el a szemközti úton, illetve újonnan épített utak (Pagus utca), egykori szőlős- és gyümölcsöstelkek. A terület felé kúszik fel az őskortól a római kori több időszakos megtelepedésen át a középkori és újkori eróziós folyamatok feltöltődését felölelő régészeti lelőhely, amelynek keleti peremét nem ismerjük (Magyar-Hárshegyi et al. 2020). Jelen megfigyelés során a közműárokban 40–60 cm vastag újkori-modern feltöltés alatt egyenebb humuszos-iszapos talajtípus futott be, ami a környező feltárásokon tapasztaltak alapján régészeti korú kultúrréteg is lehet. Lelet, jelenség nem került elő.
A Rupphegyi út esetében a Spanyolrét völgyének és a Madárhegy találkozásának vonalában került kijelölésre a nyomvonal. A nyugati járda mentén lemélyített 40 cm széles, 80–90 cm mély árok modern feltöltési rétegeket ért el. A Rupphegyi útnak a Törökbálinti út felé eső délnyugati részén a meddőből gyűjtöttem össze őskori (neolit), római kori és újkori kerámiát. A sarokház építésekor a modern feltöltés alatti kultúrrétegekből őskori telepjelenségek kerültek elő.
Résztvevők: Kurunczi Mónika régész, Kevevári Zsolt geodéta, Viemann Zsolt geodéta
Kurunczi Mónika
Irodalom:
Magyar-Hárshegyi et al. 2020 • Magyar-Hárshegyi, Piroska–Lassányi, Gábor–Biller, Anna Zsófia: Régészeti kutatások a Spanyol-réti patak mentén. (Archaeological Research along the Stream of Spanyol-rét) Aquincumi Füzetek 24 (2020) 233–249.