Sasad Resort V. ütem (Hilltop) – autólehajtó- és útépítés
Lelőhely-azonosító: 14972, 14999, 66800
Kulcsszavak: római kor, 1–2. század, 2–3. század, 4. század, település, villa, újkor, réteganyag
A Budapesti Történeti Múzeum a Sasad Resort lakópark V. ütemével kapcsolatos földmunkák során régészeti megfigyelést, megfigyelés közbeni bontómunkát és teljes felületű feltárást végzett a XI. Felsőhatár út–Kőoltár utca–Virágkertész utca által határolt építési telken, a Magyar-Hárshegyi Piroska által 2018-ban feltárt lakóépületek területétől északra. A telek északi sávjában az épületeket összekötő autólehajtó (rámpa), és ehhez csatlakozva a Királyliliom utca nyugati folytatásaként út került kialakításra.
2020. április 4. – május 13. között az autólehajtó kialakításához kapcsolódó munkákat a két északi épületet (a nyugati 1. épületalapnál az „A” épület, a keleti 2. épületalapnál a „D” épület) összekötő rámpa területén megfigyeléssel kezdtük, majd feltártuk a kijelölt területet összesen 380,71 m2-en. A munkálatok az „A” épület északnyugati sarka felé lejtő lejáró területén kezdődtek a felső, zúzott köves feltöltés gépi bontásával. A feltöltés alatt a kialakított lejtőn sárga agyagos altalaj mutatkozott, amelyben a munkaterület szélétől keletebbre kb. 7,5 méterre két nagyobb beásás jelent meg. (1. kép) Ezektől keletre egy újabb hasonló jellegű beásás volt látható. (2. kép) A beásások megközelítően 3,5×2 méter kiterjedésűek, hosszuk K–Ny-i irányban húzódott, tartalmuk alapján veremházakról vagy műhelygödrökről is szó lehet. A vermekből vas lándzsahegy, vassarló, ezüsttükör töredéke, számos állatcsont és edénytöredék került elő, utóbbiakból Pannonische Glanztonware, az egyik a Resatus-körhöz köthető felirat részletével. A leletanyag az 1. század végére–2. század elejére keltezhető, római kori kelta jelleggel. A humusz az északi oldalfalban a nyugati peremtől számítva 7,3 méter távolságon jelent meg, kelet felé megvastagodva, benne újkori és római kori leletanyaggal. Ez alatt a nyugati félen egy apróköves humusz futott be, amelyben római kori leletanyag volt. A humusz nyugati szélén egy kövekkel feltöltődött, valószínűleg természetes bemélyedést dokumentáltunk az északi metszetben. Kövei közül kevés római kori edénytöredék került elő.
Az északnyugati beásás két végén É–D-i irányú kőfalak vezettek át. (3. kép) A keletebbi kőfalnak két kősora, míg a nyugatabbi falnak három kősora maradt meg. A falak északi folytatása nem lett meg az útépítés során (4. kép); viszont a nyugati fal irányban megegyezik a 2018-ban délebbre feltárt kőfallal. A falmaradvány déli aljánál a fal nagyobb kövei alatt vékony, apró kőtörmelékes felszín jelent meg, amely elnyúlt keleti irányba. Létrejötte feltehetően erózióval és vízmosással összefüggésbe hozható folyamatokhoz köthető. Hasonló eredetűek lehetnek a keleti részen a sárga agyagba beágyazódott köves felületek is.
A munkatér keleti peremétől 2 méterre egy É-ÉNy–D-DK-i irányú árkot észleltünk, szürkésbarna, iszapos betöltéséből csigák és egy apró, jellegtelen (római kori?) téglamaradvány került elő; így a jelenség kora egyelőre ismeretlen, viszont nagy valószínűséggel vizesárokról,vagy pedig patakmederről lehet szó.
A területen modern bolygatottság nyomaival találkoztunk, így az egykori Sasad Kertészeti MGTSZ-ből virágcserepek töredékével, és az üvegházak beton pilléralapjaival.
Fémkeresős átpásztázás alkalmával 2–3. századi fibulák, bronzszegecs, ezüsttükör töredéke és Constantinus-dinasztia kori érem került elő.
2020. augusztus 10–14. között az autólehajtó területétől északra az útépítéskor megfigyeltük a földkitermelést, illetve bontómunkát végeztünk. (5. kép) Az út szintje a Királyliliom utca felől nyugati irányban az autólehajtó középső rámpájáig lebukott, majd kb. 5 méteres hosszon nyugati irányban enyhén megemelkedett. Az útépítéshez előirányzott mélységeket követtük, ennek következtében a telek keleti szélétől 29 méter hosszan modern rétegben megállt a lemélyülés, bontómunkát 20 méteres hosszon végezhettünk, összesen 148,02 m2-en. A nyugati félen a modern és római anyagot tartalmazó humusz, alatta pedig a római kori humuszos kultúrréteg jelent meg, majd keletre haladva okker színű, löszös feltöltés futott be, kiegyenlítve a terepszintet. A feltöltés alatt a sárga agyagos erezettel rendelkező, feketés, rendkívül tömör humuszos réteg mutatkozott, benne római kori leletanyaggal. Ebben a rétegben az autólehajtónál megtalált vizesárok vonaláig nem mélyülhettünk le, így nem lett meg az árok folytatása. A felsorolt rétegek alatt leletanyag nélküli, barnás agyagos átmeneti réteg, majd sárga agyagos altalaj jelentkezett. Az apró köves rétegek É–D-i irányban elnyúlnak az útépítés keleti területén is, és egy foltja az északi oldalfal mentén is megjelent. Az északi oldalfal közepéből kinyúlva kötőanyag és földbetöltődés nélküli négyszögletes kőrakás került kibontásra.
Megállapítható volt, hogy a délkelet felé lejtő sárga agyagos altalaj felülete egyenetlen volt, sekély, természetes bemélyedéseit a sárgásbarna, agyagos átmeneti réteg töltötte fel, amely felett az apró köves, illetve humuszos rétegződések jelentkeztek.
Műszeres felderítéskor 1. századi ezüstérem, 4. századi niellódíszes, ezüst hagymafejes fibula, és ólomnehezék látott napvilágot.
A kutatás során megfigyelhető volt, hogy a sárga agyagos altalaj kelet felé lejtett, akárcsak a rajta lévő rétegek, valamint feltöltődéssel/feltöltéssel a talajszint kiegyenlítődött. Így keleten mélyebben megmaradtak a római kori kultúrrétegek. Az autólehajtó területén megtalált három gödör(ház/műhely?) a Kr. u. 1–2. századi keltezésükkel összefüggnek az V. ütem épülettömbjei területén, illetve a területen ismert római kori kelta telepjelenségekkel (Hárshegyi 2007, Hárshegyi 2008.).
A kőfalak a területen végzett korábbi kutatások alapján egy későbbi, vélhetően 3–4. századi horizonthoz tartozhatnak. Ezeket a kőkonstrukciókat délre, délkeletre birtok-/határrendszer kerítőfalaiként azonosították. Ha a területen a 3–4. század folyamán villagazdaság működött, a központi épületei jelen munkaterülettől északra keresendők.
Résztvevők: Kurunczi Mónika régész, Bukva Ákos régésztechnikus, Kovács Krisztina régésztechnikus, Juhász Gergő geodéta, Sándor Lajos fémkereső szakember
Kurunczi Mónika
Irodalom:
Hárshegyi 2007 • Hárshegyi, Piroska: Budapest, XI. ker., Madárhegy (Budaörsi út–Rupphegyi út). Aquincumi Füzetek 13 (2007) 269–270.
Hárshegyi 2008 • Hárshegyi, Piroska: Római kori településrészlet feltárása Budaörs határában. Aquincumi Füzetek 14 (2008) 158–164.