Társasház építése
Lelőhely-azonosító: 59343, 72911
Kulcsszavak: őskor, középső neolitikum, zselízi csoport, kora vaskor, Hallstatt-kultúra, település, római kor, temető, hamvasztásos sír, csontvázas sír, település, villa, újkor, vízvezeték
2020. június 25. és augusztus 7. között, a III. kerület Zeyk Domokos utca 2. számú telken társasház építése kapcsán régészeti megfigyelést, majd ennek keretében régészeti bontómunkát végeztek a szerzők. (1. kép) A pincetömb kiemelését megelőzően összesen 279 m² nagyságú területet tártunk fel, 75 stratigráfiai számot különítettünk el, ebből kb. 44 őskori telepobjektumhoz, 28 római kori temető-, illetve telep- vagy réteganyaghoz, és egy kora újkori vagy újkori vízvezetékárokhoz tartozott. (2. kép)
Az őskori objektumok többsége nagy gödörkomplexumként jelentkezett a szelvény nyugati felén 106,65–107,8 mBf szinten. Ettől keletre néhány elszórt gödör tartozott az őskorhoz, amelyek közül többet római kori objektumok vágtak. A gödörkomplexumot öt nagy átvágással, valamint egy négyfelé osztott cellával nyitottuk meg. Az egybefüggő réteg mélyítése során a felsőbb objektumok több esetben nem váltak el élesen egymástól, ezek értelmezése a tanúfalakon vált lehetségessé. (3. kép) A mélyebben lévő gödröket egy sárgásbarna eróziós rétegben, vagy a sárga altalajban már felszíni nyesés során is sikerült elkülöníteni. A földmunka nagyságát jól jellemzi, hogy a legmélyebb objektumok alját a járószinttől kb. 3–3,5 méteren találtuk meg (105,62 mBf).
A legkorábbi, településre utaló nyomokat a neolitikus dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája (zselizi csoport) kerámiaanyagával datált gödrök jelentik (Kr. e. 5200–4900). Változó mélységben, a neolit objektumokat átvágva és azokat erősen bolygatva több kora vaskori, Hallstatt-kultúrába tartozó kerámiával keltezhető gödröt is feltártunk (Kr. e. 900–450).
Az őskori objektumok zöme gödör volt, amelyekből a településekre jellemző leletanyag került elő (kerámia, orsókarika, állatcsont, kőeszközök, paticsdarabkák). Egy paticsomladék, két cölöplyuk, valamint egy kb. ÉNY-DK-i irányú, U-alakú félköríves árok részlete is jelentkezett.
Az őskori rétegek, objektumok, hegylábi eróziós bemosódások, objektumbeomlások váltakozása arról tanúskodik, hogy az őskorban többször birtokba vették a területet, és huzamosabb ideig intenzíven használták azt. Ennek egyik fő oka a közelben fakadó számos tiszta vizű forrás lehetett.
A római kori objektumok a feltárási terület keleti és déli felére összpontosultak, kelet felé pedig a szelvényfal határán túlnyúlóan is jelentkeztek. A déli és középső egységben összesen hat késő római kori sírt tártunk fel. Ebből négy hamvasztásos volt, közülük háromnál volt megfigyelhető a vöröses paticsos, faszenes falú égetőgödör, kettő pedig ÉNY-DK-i tájolású, nyújtott testű csontvázas sír. A halotti mellékletek igen szegényesnek bizonyultak, házi kerámia (korsók, fazekak, tálak) (5. kép), erősen korrodálódott érme szerepelt köztük. A csontvázas síroknál koporsószegek, egy esetben pedig a halott által viselt lábbeli vasszegecsei voltak megfigyelhetők. (4. kép)
A szelvény északi végében egy ÉNY-DK-i irányú, egyszerű, földbe rakott, habarcsozás nélküli római kori kőfal alapozása került elő (~107,64 mBf), amelyet 12 méter hosszan tudtunk feltárni, további szakaszai a szelvényhatáron túlra estek. A fal keleti felén annak omladéka, illetve mellette kavicsos-sóderes tömött járószint is látható volt. A faltól délre, illetve mellette egy sávban sötétszürke, majdnem fekete, iszapos réteg húzódott 40-60 cm vastagságban. Innen és az ebbe beleásott gödörből rendkívül gazdag, főként 2–3. századi leletanyag került elő. A teljesség igénye nélkül ezek között találhatunk számos korsó-, fazék- és táltöredéket, terra sigillata edényeket (pl. Rheinzabern 2. század második fele barbotine-díszes Drag. 54), üvegcsésze töredékeit, bronzkanalat, bronz hagymafejes fibulát, Caracalla és Elagabalus ezüst denariusát és II. Constantius bronz follisát, valamint csont hajtűt és egy tüskés bíborcsiga házát.
A fal melletti rétegek kapcsolatát két kutatóárokkal vizsgáltuk. Ennek bontásakor egyértelművé vált, hogy az őskori településhorizont a római kori rétegek alatt is tovább folytatódott. Kérdéses viszont a fal értelmezése. Eredetileg a temetőcsoportot elkerítő falnak véltük. Az itt talált leletanyag, valamint a járószintek alapján azonban elképzelhető, hogy a Kaszásdűlőtől és a Bécsi úttól északra található gazdasági, villanegyedhez (Zsidi 1996, Zsidi 1999) hasonló épületegység lehetett.
A szelvény DNY-i sarkában, az őskori gödröket átvágva mintegy 11,5 méter hosszan egy 2 méter mély, ÉNY-DK-i irányú kora újkori vagy újkori árkot találtunk, amelynek alján habarcsos kövek közé rakott kerámiacső feküdt.
A kis terület ellenére egy rendkívül összetett, többkorszakos lelőhelyre bukkantunk, ahol a különböző korok objektumai és rétegei nagy sűrűségben és szuperpozícióban kerültek elő. A feltárást nehezítette, hogy több római kori sír és őskori gödör is köves eróziós rétegben, vagy alóla került elő.
Az általunk talált sírok az aquincumi canabae nyugati temetőjének ÉNY-i részét képezik. A legközelebbi ásatáson (Bécsi út 271., hrsz. 18774/9) a katonaváros temetőjének ún. 7. sírcsoportjától északra sírok, valamint azt körülkerítő földberakott kőfal, továbbá a zseliz-csoport gödrei, illetve cölöpszerkezetes építményei jelentkeztek. (Budai Balogh 2008) Ezek alapján a Zeyk Domokos utcában ennek a lelőhelynek a folytatását tártuk fel, amelyet már Garády Sándor is lokalizált.
Résztvevők: Fuchsz Noémi ásatásvezető régész, Kraus Dávid ásatásvezető régész és őskoros konzulens, Vukics Adrienn ásatásvezető-helyettes régész, Kurunczi Mónika régész, Solnay Eszter régésztechnikus, Fábián István geodéta, Kovács Tibor geodéta
Fuchsz Noémi – Kraus Dávid
Irodalom:
Budai Balogh 2008 • Budai-Balogh Tibor: Beszámoló a katonaváros nyugati temetőjében végzett kutatásról (Report on the investigations conducted in the western cemetery of the Military Town). Aquincumi Füzetek 14 (2008) 40–56.
Zsidi 1996 • Zsidi Paula: Római kori beépítettség kutatása az aquincumi polgárváros és katonaváros közötti területen. (Studies of Roman Period settlement density between the Civil and Military town in Aquincum.) Aquincumi Füzetek 2 (1996) 63–68.
Zsidi 1999 • Zsidi Paula: Római kori villagazdaság részlete az aquincumi katonaváros és polgárváros között. (Details of a Roman Period villa farm situated between the Aquincum Military and Civil Towns.) Aquincumi Füzetek 5 (1999) 99–108.