Szennyvízcsatornázás
Lelőhely-azonosító: 62622, 72911
Kulcsszavak: római kor, villa
Budapest III. kerület, Szőlővész utca felső szakaszán (hrsz. 22219), az Aranyhegyen 2020. szeptember 8. és 18. között szennyvízcsatornázás során régészeti bontómunkát végeztünk. A csatornázáshoz szükséges árkot körülbelül 85 m hosszúságban, 1,50 méter szélességben ásták ki. Az árok mélysége a meredek terepviszonyok miatt változott, legmélyebb részén 3,20 méter, legsekélyebb részén 1,50 méter mélységű volt.
A meglévő aszfaltút burkolata mellől, a 2014-ben lerakott szennyvízcsatorna felől indult ki a munka. A visszatöltött föld alatt hamarosan észak-északkelet– dél-délnyugati irányú, római kori mészkőfal jelentkezett. (1. kép) A fal meglepően precízen rakott egyenetlenül tört kövekből és részben görgeteg kőből. A fal szélességét 26–28 cm szélességben két kősor alkotja. Keleti irányban a föld nyomása miatt a fal megmaradt magasságában kb. 10 cm-t dől. A fal körülbelül 90–100 cm magasságban maradt meg, és ma már csak hat kősorból áll, 171 és 170 mBf közötti szinten. Északi végét feltételezhetően a mostani szennyvízcsatorna árkának kiszedése során roncsolták. A fal 190 cm hosszan követhető. (2. kép) A falszakasz déli végén nagy, köves omladékot találtunk. Lehet, hogy a falat itt a 2014-es csatornázáskor pusztították el, de a bozót miatt az omladék letisztítására nem volt lehetőségünk. A fal keleti oldalán barna, kevert, kőzetszemcsés, morzsalékos, néhány nagyobb kődarabot tartalmazó réteg volt, némi római tegula- és imbrexdarabbal, valamint sárga és szürke házikerámia-töredékekkel. A fal nyugati oldalán érintetlen, sárga agyag altalaj van. Úgy néz ki, mintha a falat az agyag szélére, annak megtámasztására rakták volna. Feltételezhető, hogy egykor egy természetes mélyedés kifalazásával pincét vagy kunyhót építettek.
A most előkerült fal keleti oldalán lévő tetőcserepes omladék már a korábbi évek régészeti megfigyelései során is felbukkant: 2014-ben az aszfaltút alatti szennyvízcsatornázáskor, illetve 2020 februárjában az elektromos kábel fektetésekor és az érintett terület melletti házhoz (hrsz. 22219/9) tartozó garázs és garázsfeljáró építése során is.
A 2020-as csatornázáskor feltárt fal kapcsolatban lehet azzal a római településsel, amelyet a 2014-es szennyvízcsatorna-létesítés munkái során, a Tarhos utca-Szőlővész utca kereszteződésétől keleti irányban, a Tarhos utca 29. számú ház vonaláig találtak. Ekkor római kori kőfalak, járószint, épületomladékok, tetőcserepek, kerámiatöredékek és vakolatdarabok kerültek elő, amelyek alapján a hegylábon hosszan elnyúló vicust valószínűsített a feltáró Budai Balogh Tibor (Budai Balogh 2015). Az, hogy a település a Tarhos és Óvár utcák kereszteződéséig is elnyúlt, Póczy Klára 1960-as években tett megfigyelésén alapul, amely szerint itt ő római kori járószintet, épülettörmeléket és falmaradványt észlelt (Póczy 1971).
A 2020-as csatornázás további földmunkái során a Szőlővész utcai szakaszon egyéb régészeti objektumot nem találtunk. A római faltól előbb nyugati, majd északi irányba fordult az újonnan kiásott árok iránya. Itt 60–80 cm vastag humusz alatt kőzetlisztes sárga agyag volt, kisebb-nagyobb fehér mészkövekkel. Ebben egy nagyobb, 140 cm hosszú, 40 cm magas meszes folt látszott, de ez teljesen természetesnek bizonyult. Alatta a sárga agyagot fehér meszes csíkok tarkították. Északra a sárga agyagban nagyobb fehér mészkődarabok „úsztak”. Az árok kiásásakor a humuszos részből mindössze egy apró római téglatöredék került elő.
Az árok északi folytatásában, az új ház oldalában a nyomvonalat ferdén régi gázvezeték keresztezte, körülötte csak visszatöltött föld volt. A gázvezetéktől északra 2,50×2,50 méter területen 1,60 méter mélységben ásták ki akna számára a földet, itt részben még visszatöltött volt, amelyből újabb római téglatöredék került elő. Az érintetlen részen hatalmas szikladarabok, alatta sárga agyag volt. Innen a szennyvízcsatorna árka keleti irányba fordult. A nyugat-keleti árokszakasz 8 méter hosszú, 0,90 méter széles és 1,20–1,40 méter mély volt. Ennek felső 80 cm-e modern szeméttel kevert feltöltés, alatta barna humusz látszott mészszemcsékkel a kiásás aljáig.
Résztvevők: Fényes Gabriella régész, Gyenes Gábor régésztechnikus, Kovács Tibor geodéta, Milbich Tamás régésztechnikus
Fényes Gabriella
Irodalom:
Budai Balogh 2015 • Budai Balogh, Tibor: Topográfiai kutatások az aquincumi településkomplexum vonzáskörzetében. Aquincumi Füzetek 21 (2015) 73-107.
Póczy 1971 • Póczy, Klára: III. ker. Tarhos u. 44. sz. In.: A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1962–1965. évben. Budapest Régiségei 22 (1971) 387.