Családi ház építése
Lelőhely-azonosító: 72911, 60894, 35999
Kulcsszavak: őskor, korai/középső rézkor, Ludanice-kultúra, település, késő bronzkor, urnamezős kultúra, temető, urnasír
Budapest, III. kerület, Dobogókő utca 3. szám alatt 2020. július 13. és 22. között Lamm Flóra és Gyenes Gábor régészeti meg gyelést végzett egy családi ház kivitelezését megelőzően, melyet követően 2020. július 24. és augusztus 7. között teljes felületű feltárást végzett a szerző. Ennek során a telken előkerülő rézkori objektumok (29 db) a pincetömb kontúrján belül, míg a bronzkoriak (2 db) az építendő ház mellett kerültek napvilágra. A telek lejtősebb, alsó részére tervezett medence munkagödrében nem került elő régészeti lelet vagy objektum.
Az ásatás során 294 m nagyságú területet tártunk fel az építendő ház alapgödrében, illetve a Héthalom utca felől bejárást biztosító földátvágásban. (1. kép) Az ingatlan a Péter-hegy déli oldalán helyezkedik el, felső része egy viszonylag kis lejtésű lejtőpihenőn van, amelyen lerakódott a magasabb térszínről lemosódó üledék. A gravitációs üledékfelhalmozódás és az őskori szervesanyag-többlet szép rétegsort eredményezett, amely a munkagödör keleti szélén volt a legteljesebb. Itt a 0–30 cm-es sávban recens humusz, alatta 30–60 cm között világosbarna humuszos lösz (lejtőmozgás eredménye) következett. 60–90 cm között világosbarna humuszos lösz és sötétbarna agyagos humusz váltakozott (lejtőmozgás eredménye), 90–120 cm között már a sötétbarna agyagos őshumusz, alatta 120–150 cm között a kissé világosabb barna agyagos őshumusz húzódott. 150 cm mélységben a drapp agyagos altalajban (130,6 mBf) volt megfogható az objektumok jelentkezési szintje. (2. kép) Az alsó két humuszszintben jellemzően rézkori kerámia és állatcsont-töredékek, valamint paticsés faszénpöttyök, -darabkák fordultak elő. Az altalajba ásott őskori objektumok kisebb-nagyobb gödrök voltak, melyek javarészt egy nagy gödörkomplexumban csoportosultak. Maga a gödörkomplexum kb. 20 beásásból állt, míg további 9 db a feltárási területen elszórtan jelentkezett. Az ásatás kezdetén azonban csak néhány gödör foltja volt tisztán kivehető, főleg a szelvény északi (131,3 mBf), déli (130,4 mBf) és keleti (130,8 mBf) részén, azokon a helyeken, ahol a sárga altalaj előbukkant. A terület DNy-i felében egy Ny-K-i sávban gazdag leletanyagot ontó humuszos réteg feküdt, melyet raszterekre osztva kezdtünk bontatni. A mélyülés során rajzolódtak ki az egyes beásások határvonalai, sokszor csak a legalsó 5–10 cm-en. (3. kép) A korhatározó leletanyag szép kora-középső rézkori, a Ludanice-kultúra (Kr. e. 4000–3750) jellegzetességeit mutató kerámiából állt, de ezenfelül változatos nyersanyagból készült pattintott kőeszközök, valamint csiszolt-nyéllyukas és lapos kőbalta is előkerült. A gödrök leletanyagában őrlőkövek, őrlőkőtöredékek, dörzskövek és ütőkövek is jelen voltak. Az állatcsontanyagban szembetűnő volt a disznó és a kiskérődzők jelenléte, de emellett szarvasagancsból készült eszközök is előkerültek.
A Héthalom utcai bejárat keleti sarkán mindössze 40–50 cm relatív „mélységben” – valójában magasan a partfalban (132 mBf) – került elő egy erősen roncsolt késő bronzkori hamvasztásos temetkezés. Az urnás sír edényei az urnamezős kultúra (Kr. e. 1250–900) jegyeit viselték magukon (4. kép). A telek északnyugati széléhez közel, még a meg gyelés kezdeti szakaszában egy másik késő bronzkori temetkezés is előkerült. Utóbbi területen az építendő épület és a felső szomszéd kerítése között tereprendezés során mélyültek le 40–50 cmre a felső humuszrétegbe. Ebben a sávban az említett hamvasztásos síron kívül más objektum nem került elő, csupán az alsó humuszréteg tetejéből származó rézkori kerámiatöredékek bukkantak elő.
Összeségében kijelenthető, hogy a lelőhelyen rendkívül intenzív középső rézkori műhelytevékenység folyt. A kőeszközök egy részének pattintása is helyben történt, erre utalnak a többnyire dunai kvarckavicsból készült ütőkövek, az elhasznált magkövek és a pattintási hulladék. Érdekes adalék, hogy a távoli pattintott kőnyersanyagok (bakonyi radiolarit, tokaji obszidián, Kárpátokon túli tűzkövek) mellett a helyi budai szarukövet is munkába fogták a rézkori mesterek. Sőt, legnagyobb mennyiségben ezt a nyersanyagot találjuk a leletanyagban, és a nagyméretű ütőkövek is a közelben bányászott (?) nyersanyag-blokkok durva megmunkálására voltak hivatottak. A szarukő általános rossz minősége miatt nem nagyon láttunk ép eszközt ebből a nyersanyagból, azonban a számos magkő megléte egyértelműen bizonyítja a budai szarukő kora-középső rézkori használatát. Fontos megemlíteni, hogy az őrlés is jelentős volt a településen. 2008-ban Szilas Gábor végzett feltárást a szomszédos telken (Dobogókő utca 5.), ahol szintén a Ludanice-kultúra objektumai kerültek elő. A leletanyagban dominált a kerámia, míg a kőeszközök teljesen hiányoztak, az objektumok között pedig számos sütőfelület volt dokumentálható. Mindez arra utal, hogy ugyanannak a rézkori településnek két eltérő funkciójú részlete került napfényre a két ásatás során (Szilas 2009).
A késő bronzkori sírok csekély száma, valamint azok elhelyezkedése sajnos arra enged következtetni, hogy a Héthalom utca felőli bevágás során, és eleve az utca kialakításakor több sír is megsemmisülhetett.
Résztvevők: Kraus Dávid ásatásvezető régész, Lamm Flóra régész, Gyenes Gábor régésztechnikus, Kelemen Zsófia régésztechnikus, Fábián István geodéta, Kovács Tibor geodéta
Kraus Dávid
Irodalom:
Szilas 2009 • Szilas, Gábor: Többrétegű őskori régészeti lelőhely az óbudai Péter-hegy oldalában (Budapest, III. Dobogókő utca 5., Hrsz.: 22805/5.) Aquincumi Füzetek 15 (2009) 92–96.