Talán kevesen gondolnák, de a teve két korszakban is viszonylag gyakori volt a mai Budapest területén. Aváros mindkét időszakban egy birodalmi tartomány része volt, és azok közel-keleti kapcsolatai révén kerültek tevék a területre, először a római időkben (1–4. század), majd az Oszmán Hódoltság korában (16–17. század).
A teve számos előnyös tulajdonsága miatt fontos szerepet játszott a két időszak kereskedelmi és katonai szállítmányozásában. Nem csak egy- és kétpúpú egyedeket használtak, hanem ezeknek keverékeit is, amint azt egy ausztriai (Tulln) lelet is bizonyítja.
Az, hogy egy málhás teve milyen gyorsan haladt, nagyon sok mindentől függött. A legértékesebb, éppen a gyorsasága miatt tenyésztett fajta, a hedzsin nagyjából 40 km-t tudott egyhuzamban, étlen-szomjan megtenni egy 18. századi forrás szerint.
Az Oszmán Birodalomban a tevék ára központilag meghatározott, és igen magas volt: a 17. század közepén egy teve (8500 akcse) háromszor annyiba került, mint egy átlagos ló (2500 akcse).
A birodalmak kivonulása után ezek a számunkra egzotikusnak számító állatok eltűntek: az éghajlati viszonyok sem kedveztek nekik, és a tenyésztésükhöz szükséges szakértelem is elveszett, így az itt rekedő egyedek rövid idő alatt elpusztultak.
Daróczi-Szabó László






