Lelőhely-azonosító: 15757
Kulcsszavak: őskor, középső bronzkor, késő bronzkor, népvándorláskor, szarmata, réteganyag
2020. január 31-én Vida István (MNM) értesítése alapján, Molnár Péter civil önkéntes bejelentése nyomán fémkereső műszeres leletfelderítést és terepbejárást végeztünk a XXIII. kerület Soroksár-Várhegy néven ismert régészeti lelőhelytől nyugatra, mintegy 500 méterre fekvő, kb. 400×300 m nagyságú, szántóföldi művelés alatt álló területen.
A Gyáli-patak mindkét oldalára kiterjedő, egyes őskori terepjelenségeivel légifotókon még napjainkban is jól beazonosítható lelőhely kutatása 1959-ben, a pataktól északra eső részen, késő vaskori telepmaradványok leletmentésével kezdődött. A lelőhely kiterjedését az 1969-ben Melis Katalin által végzett terepbejárás pontosította, amelyet későbbi légifelvételek is megerősítettek. 1987–88-ban az M0 autóút építését megelőző feltárások a lelőhelyet több helyen is érintették. Ennek során nem csupán a középső bronzkori Vatya-kultúra (Kr. e. 2000–1450) erődített településének részlete vált ismertté (Endrődi – Gyulai 1999), hanem egy késő vaskori (La Tène C2 fázisra keltezhető) temetkezés (Kr. e. 200–150; Pető 1999, 381, 3. kép), egy szarmata telep maradványai (Kr. u. 1–5. sz; Pető 1991, Pető 1992), valamint Árpád-kori telepnyomok is napvilágot láttak. A már korábban lokalizált, 14–15. századi településen kívül sikerült feltárni a középkori falu templomának maradványait, valamint a körülötte létesült temető néhány sírját is (Irásné Melis 1992).
Az utóbbi években az immáron többkorszakos régészeti lelőhely idő- és térbeli paramétereinek pontosítása céljából a BTM Ős- és Népvándorlás kori Főosztályának kezdeményezésére roncsolásmentes kutatási program indult. Ennek keretében elsőként 2017-ben került sor egy terepbejárást és műszeres lelőhelyfelderítést egyaránt magában foglaló vizsgálatra, amelynek apropóját a bronzkori település területén előkerült arany hajkarika (ún. Lockenring) adta. A terepbejárás során a többszörös árokrendszerrel övezett erődített telep területén és környezetében középső bronzkori, vaskori és középkori leltanyagot gyűjtöttünk.
Jelenlegi kutatásunk közvetlen előzményeként 2020-ban újabb, ezúttal késő bronzkori viseleti tárgyak (elsősorban öntött bronz karperecek) kerültek elő a lelőhely nyugati, korábban nem kutatott részén. Így elsődleges célunk az esetleges további, a leletegyütteshez tartozó tárgyak felgyűjtése volt, de emellett tervbe vettük a teljes lelőhelyet magában foglaló terepmodell megalkotását is.
A terepbejárás során felszíni szórvány kerámiát három területrészről gyűjtöttünk, amelyek előzetesen a bronzkor és a népvándorláskor szarmata időszakára keltezhetők. Egy pattintott obszidián szilánk az őskoron belül pontosabban nem datálható.
Fémkereső műszerekkel történő kutatásunk során összesen 19 régészeti korú bronztárgyat találtunk, amelyek közt a pontosabban nem keltezhető darabok mellett a korábban talált leletekkel azonos típusú, késő bronzkori, a kurdi horizontba sorolható (Kr. e. 1250–1100) karikaékszerek (karperecek és gyűrűk) voltak többségben. A többi tárgy zöme a középső bronzkor és a római császárkor időszakába volt sorolható.
Rupnik László és Váczi Gábor (ELTE-RI) a Várhegyről és az attól nyugatra lévő területsávról készített digitális terepmodell létrehozására alkalmas drónfelvételeket.
A késő bronzkori leletegyüttes értelmezésére (kincslelet, vagy elszántott temető maradványai) és a több korszakú lelőhely kiterjedésére, topográfiai viszonyaira vonatkozó információk bővítése céljából további roncsolásmentes vizsgálatok elvégzését tervezzük a területen.
Résztvevők: Szilas Gábor, Tóth Farkas Márton projektvezető régészek, Lamm Flóra régész; Váczi Gábor régész (ELTE-RI), Rupnik László régész (ELTE-RI), Sándor Lajos fémkeresős szakember (Sandax Kft.), Ehmann Gábor civil önkéntes, Molnár Péter civil önkéntes
Szilas Gábor – Tóth Farkas Márton
Irodalom:
C. Elischer 1963 • C. Elischer, Brigitta: A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1959. évben. (C. Elischer Brigitta leletmentése). Budapest Régiségei 20 (1963) 534.
Endrődi – Gyulai 1999 • Endrődi, Anna – Gyulai, Ferenc: Soroksár-Várhegy – An Fortified Bronze Age Settlement in the Outskirts of Budapest. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1999 5–25.
Irásné Melis 1992 • Irásné Melis, Katalin: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában. In: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán II. (BTM Műhely 6.) Budapest, 1992. 71–175.
Pető 1991 • Pető Mária: Római kori (szarmata) település Soroksáron. Budapest Régiségei 28 (1991) 223–235.
Pető 1992 • Pető Mária: Szarmata falvak a dél-pesti síkságon (Beszámoló az M0 autópálya nyomvonalán 1987–1989-ben végzett leletmentésekről). In: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán II. (BTM Műhely 6.) Budapest, 1992. 7–39.
Pető 1999 • Pető Mária: Újabb adatok a Pesti-síkság kelta kori történetéhez. Budapest Régiségei 33 (1999), 381–387.