Lakópark útépítése
Lelőhely-azonosító: 14971, 66802
Kulcsszavak: őskor, középső neolitikum, zselízi csoport, település, ház, magányos zsugorított temetkezés, középkor, település
A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai 2020. május és szeptember között több alkalommal végeztek a Szerenád utca területén régészeti megfigyelést és régészeti megfigyelés közbeni bontómunkát, amelyek a Budapest XI. Budafoki út 215. sz. alatt épülő lakópark részét képező út és mélygarázs-lehajtó építéséhez kapcsolódtak. A lelőhelyen az út alaptestének kialakításakor csak minimális földmunka zajlott, ebben a mélységben csak modern feltöltés jelentkezett. Amikor egy korábbi betonalap kiemelése miatt mélyebb részeket is érintettek, a nagyobb feltöltés miatt ott sem bolygatták meg a régészeti szintet.
A szomszédos telkeken 2019-ben végzett teljes felületű feltárás őskori és középkori település-részletet hozott napvilágra (Beszédes – M. Virág In press), így a mélyebb alapozású lehajtóknál viszont várható volt a régészeti érintettség. Ennek megfelelően végül mindkét tervezett lehajtó területén pozitív eredménnyel zárult a Dudás Péter által végzett megfigyelés, amit régészeti megfigyelés közbeni bontómunka követett. A déli rámpát, ahol három gödör és egy árok jelentkezett minimális őskori és középkori leletanyaggal, Dudás Péter tárta fel (1. kép). Hasonló munka zajlott az északi rámpa nyugati részén, ahol nyolc őskori gödör került elő. A keleti részen az alap kiemelésének régészeti megfigyelése során is számos őskori objektum foltja került elő egy meglévő beton sávalap mindkét oldalán, amelyek feltárását már Kraus Dávid végezte el. Az objektumok jelentkezési szintjén (100,3–100,7 mBf, de főként 100,4 mBf) a beruházó által biztosított, rézsűkanállal felszerelt markolóval nyestük meg a felszínt. A több mint 70 db beásás feltárása, dokumentálása június 2–11. között 7,5 munkanapot vett igénybe. A feltárt gödrök, oszlophelyek és árkok, az itt már korábban megismert középső neolitikus dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra zselízi csoportjához tartozó település részét képezte (2–3. kép). A Kr. e. 5200–4900 évek közé datálható település mostani feltárási területét egy (vagy több) többszörösen megújított hosszúház részlete, és a hozzá tartozó vízelvezető-agyagnyerő árok (Langsgrube) tette ki. A többi, kisebb-nagyobb gödörből gazdag kerámia- és kőeszköz anyag származott. A leletanyag kiemelkedően szép díszkerámiát tartalmazott, amelyben nem voltak ritkák a festett, plasztikus díszítőelemekkel ellátott darabok (4. kép) sem. Különleges leletnek számított egy agyagból megformált antropomorf edény jobb lábtöredéke (5–6. kép). Szintén gödörben került elő egy zsugorított csontvázas temetkezés is, amelyben edénymellékletek voltak (7. kép).
Összefoglalva kijelenthető, hogy a kis feltárási terület (400 m²) ellenére nagyon eredményes volt a kutatás, ugyanis a neolit település egyik legintenzívebben használt részét sikerült az északi rámpa keleti oldalán feltárnunk.
A további lakópark-építéshez kapcsolódó földmunkák során biztosan lehet még intenzív neolit jelenlétre számítani.
Résztvevők: Terei György ásatásvezető régész, Kraus Dávid szakmai munkát irányító régész, Dudás Péter régésztechnikus, Falchetto Alfred régésztechnikus, Kevevári Zsolt geodéta, Kovács Tibor geodéta
Kraus Dávid
Irodalom
Beszédes – M. Virág In press • Beszédes, József – M.Virág Zsuzsanna: Aquincumi Füzetek 26 In press.