A főváros területén - az ókortól a kora újkorig tartó szakaszban hosszabb-rövidebb időre - megtelepedett lovasnomád népek egyik leghatékonyabb fegyvere az íj volt.

A régészek ásója viszonylag gyakran fordít ki a földből hajdani íjászathoz kötődő emlékeket. Kőből pattintott, őskori nyílhegyek; szkíta sírból előkerült bronz eszközök; a római hadsereg keleti típusú íjászatának nyomai; avar, majd magyar íjcsontok, tegezmerevítő lemezek és vasalások a temetkezésekből; mongol nyílvessző csonthegye a budai várból; használat közben eltört oszmán íjászgyűrűk a 17. századi ostromok törmelékéből… megannyi apró jelként idézik fel a hajdani gazdag íjászkultúrát.

De honnan tudjuk, hogy milyen reflexíjat használtak a sztyeppei népek?
Elfelejtették-e a magyarok a lovasíjász harcmodort a letelepedést követően?
Mikor lett sporteszköz a fegyverből?
Hogyan rekonstruálható egy íj a régészeti leletek alapján?
Ilyen és sok más izgalmas kérdésre is választ kaphatnak a vezetésen.

Tárlatvezetők:
B. Szabó János és Sudár Balázs történészek, a kiállítás kurátorai

Max. létszám: 25 fő

A Műtárgyak Éjszakája programjain való részvételhez jegyvásárlás és előzetes online regisztráció szükséges!
JEGYEK ÉS REGISZTRÁCIÓ A FESZTIVÁL HONLAPJÁN

Bővebb információ a kiállításról>>>