A német csapatok által megszállt Magyar Királyságban 1944. április 16-án kezdődött el a zsidósággal kapcsolatos „végső megoldás” végrehajtása. Előbb Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján, majd a következő hetekben – a magyar hatóságok intenzív közreműködésével – a teljes vidéki zsidóságot gettókba internálták, majd haláltáborokba deportálták, melynek következtében többségük különösen kegyetlen körülmények és szenvedések között veszítette el az életét. A fővárosban június folyamán jelöltek ki kényszerlakhelyként ún. csillagos házakat, a VII. kerületi gettót pedig novemberben alakították ki. Zsidó származású honfitársaink pokoli életkörülmények közé kerülve próbálták túlélni a borzalmakat, míg végül 1945 januárjának közepén kiszabadította őket a várost elfoglaló Vörös Hadsereg.
A Budapesti Történeti Múzeum, a főváros múzeuma úgy emlékezik és emlékeztet a holokauszt 80. évfordulójára, az áldozatokra és az ellenük elkövetett megbocsáthatatlan bűnökre, hogy kiválasztja várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményének egy-egy darabját és elmeséli a hozzá kapcsolódó történeteket. Az emlékév során így idézzük fel azokat az eseményeket, amelyek során a náci barbárság és annak kiszolgálói budapesti zsidó polgártársaink közel felének pusztulását okozták.
Április 16.
![]() |
Első műtárgyunk egy akvarell. Borsos Lőrinc (Borsos János és Lőrinc Lilla) Csinos kis akvarellek II. (2015) című sorozatában (a Fővárosi Képtár tulajdona) a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel szimbolikussá váló fővárosi helyszíneit festette meg, méghozzá az egykor festőművésznek készülő Adolf Hitler akvarell zsánerképeinek naiv stílusában. A helyszíneken elkövetett bűnök leírása a képek hátoldalán olvasható. A Nyilas házban (Budapest, Thököly út 80., ma étterem) 1944–1945 fordulóján 200-300 embert, nagyrészt zsidókat kínoztak meg kegyetlenül, majd meggyilkoltak őket. A nyilas csoport vezetőjét, Kröszl Vilmost – harmadmagával – 1967-ben az ún. zuglói nyilasperben ítélték halálra és végezték ki. |
Június 24.
![]() |
A Budapesti Közlöny 1944. június 24-én közölte a fővárosban élő zsidóság számára kijelölt csillagos házak listáját: 170 ezer embernek kellett mindössze két nap alatt beköltöznie mintegy 1800, sárga csillaggal megjelölt épületbe. Népes családoknak legfeljebb egy önálló szoba jutott, az embertelen körülmények elől sokan öngyilkosságba menekültek. A beköltözők június 25-e után csak 11 és 17 óra között hagyhatták el az épületet, a közlekedési eszközök használatát korlátozták számukra. A csillagos házak 10 százaléka volt Budán, 70 százaléka Lipótvárosban, Terézvárosban és Erzsébetvárosban. Az eredeti tervek szerint júliusban – a vidékiek elszállítása után – a fővárosi zsidóságot is deportálták volna. Ezt azonban Horthy Miklós kormányzó, elsősorban a romló hadihelyzet miatt, de részben az Auschwitz-jegyzőkönyv hatására is, megakadályozta. Ezzel egyidőben a semleges államok (Svájc, Svédország, Spanyolország, Palesztina, Portugália, Vatikán) budapesti képviseletei megkísérelték a lehető legtöbb emberéletet megmenteni Több ezren jutottak menlevelekhez vagy menedékhez a „védett házakban”, az újlipótvárosi Szent István park környékén létrehozott ún. nemzetközi gettóban. A BTM Vármúzeum Fény és árnyék című állandó kiállításán több tárgy emlékeztet a vészkorszak időszakára. |